Bagi Gábor szerk.: A szülőföld szolgálatában: Tanulmányok a 60 éves Fazekas Mihály tiszteletére – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 49. (1994)

Nagy Molnár Miklós: A mezőtúri fazekasság ember alakú edénytípusai

A mezőtúri fazekasság antropomorf edényeivel kapcsolatosan elmondható tehát, hogy elsősorban a múlt század második felében készítettek nagyobb számban ilyen darabokat. Elsősorban miskakancsókat, mihókokat korongoltak, de készültek pálinkás butellák is. Ez utóbbiak főként egy ember, K. Nagy Gábor munkái. Amint az a tárgyi anyagból is látható, a túri miska más központok hasonló típusú edényeitől teljesen elütő formájú, azokénál jóval szélesebb aljú. Nemcsak a formában különbözik azonban, hanem a díszítettségében is. A nem túl távoli Tiszafüreden, valamint Mezőcsáton készült miskakancsó formája jóval kecsesebb, gazdagabban díszített a mezőtúrinál. A díszítményt tekintve érdekes megfigyelnünk, hogy míg a két másik központban készült darabokon szinte minden alkalommal feltűnik a plasztikus kígyómotívum, addig a túriakon sohasem.

17 A két edénytípussal — a miskakancsó és a figurális butella — kapcsolatosan megállapítható, hogy mind a kettő főképpen a múlt század második felében készült. Korábban a túri korsósok elsősorban mázatlan használati edényeket készítettek, s csupán a különböző mázak megjelenését követően csináltak megrendelésre különböző díszedényeket. Érdekes megfigyelnünk azt is, hogy az ember alakú boros- és pálinkásedények készítése századunk elejére fokozatosan háttérbe szorult. Ennek feltételezhetően főként gazdasági okai lehettek. Tudjuk, hogy a századforduló táján a magyar fazekasság igen mély válságba került, minthogy e kor már nem annyira kedvezett a mívesebb, aprólékosabb kézművesmunkának. A gyáripari termékek egyre nagyobb számú megjelenése ugyanis fokozatosan kiszorította a fazekasokat a korábbi felvevőpiacról, így a mesterek megélhetése is egyre nehezebbé vált. Ennek következményeként több korábban jelentős fazekasközpont el is sorvadt, megszűnt. A mezőtúri mihók készítésének háttérbe szorulásában feltételezhetően még az is közrejátszott, hogy — amint erre fentebb is utaltam — ezek korántsem voltak olyan formásak, illetve díszesek, mint a más központokban készültek, s így kisebb volt rájuk az igény. Jegyzetek 1. Fodor Z—Fodor Zs., 1978. 10. 2. Magyar Néprajzi Lexikon 3. 1980. 21. 3. MNL 3. 1980. 626. 4. Domanovszky Gy., 1981.

1. 182. 222