Bagi Gábor szerk.: A szülőföld szolgálatában: Tanulmányok a 60 éves Fazekas Mihály tiszteletére – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 49. (1994)

Nagy Molnár Miklós: A mezőtúri fazekasság ember alakú edénytípusai

sza: "A katona viseletre utalnak a csákón kívül a plasztikus sújtások és pitykék, mint a katona-dolmány jellemzői."

4 Ezt az edénytípust különösen az alföldi és közép-tiszai fazekasközpontokban készítették, elsősorban a múlt század negyvenes-ötvenes éveiben. A Mezőtúron mihóknak nevezett miskakancsó, elsősorban az 1860-as években készült. Ebben az időszakban az edények főként fehér alapon zöld, vörös, kék és sötétbarna színezésűek voltak.

6 Az egyik legkorábbi itt készült darab 1854-ben készült, a kisújszállási Pápaji József lakodalmára. A túri mihók formájáról elmondhatjuk, hogy az szélesebb fenekű, legnagyobb átmérője alacsonyabban van, mint a más központokban készülteken. Oldala enyhe öblösödés után egyenesen szűkül, tetején széles fej található, rajta csákó, amely az edény száját és kiöntőjét alkotja. Fülén és hasán nincs plasztikus kígyó, mint a többi fazekasközpontban készült darabokén. A Mezőtúron készítettek díszítményei általában rátétesek, mint pl. a sújtások, illetve a katonaruha gombjai. Legtöbbször szintén rátétek alkotják az arcon a szemet, az orrot, valamint a bajuszt. Emellett gyakran találhatunk oldalukon karcolt és írókázott feliratokat, valamint virágmotívumokat Is. A huszár mellett ritkábban egyéb alakot is formáztak. így pl. az 1878-ban készült barna alapszínű, ember alakú borosedény a hímzett bundájú, módos nagykunsági gazdát jeleníti meg, komoly arca tekintélyt sugároz. Oldalán írókázott, hármas osztású vi219 Miskakancsó — „mihók" Ltsz.: D. Gy. 197. (Déri Múzeum, Debrecen)