Bagi Gábor szerk.: A szülőföld szolgálatában: Tanulmányok a 60 éves Fazekas Mihály tiszteletére – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 49. (1994)

Füvessy Anikó: Zöld mázas, karcolt szívvel díszített tiszafüredi butykoskorsók

kon a felirat: Rosa Gáboré Ez a Bütykös Készült 1854 Szeptember 1-ső nap (5. kép).

14 Az utolsó, 1854-ben készült példány szintén teljesen ép, fülén már nines agyagrátét, díszítménye elnagyolt. A kettős körvonalú szívkeretet apró félkörök töltik ki, a szív csúcsán karcolt, stilizált levelek, a szív alján pedig jobbra és balra hajló sűrű vonalak, közte háromszögbe rendeződő apró körök. Karcagi magángyűjtemény része, és a tárgyról adatokkal nem rendelkezünk. Felirata itt is elővonalazott sorokon folyóírás: Sáfrány Andrásé 1854 Esztendő. A legutolsó, ebbe a típusba sorolható butykoskorsó a karcagi múzeum gyűjteményében található. A nyújtott vonalú szívet kockázott félkörök övezik. A kettős körvonal belső részét szintén sűrű, karcolt kockák töltik ki. Feliratát nem vonalazták elő: Készült Ez a BúttyKos 18 69 márczius 18-án (6. kép).

15 Ez a hat, azonos műhelyre utaló butykoskorsó egyéb italtartók társaságában azt is tanúsítja, hogy a múlt század elejétől a parasztság használatában keresett és divatos volt a zöld mázú, karcolással díszített kerámia. Ólommázas edényeknél drágább volta és mértéktartó díszítménye egyaránt lehetővé tette, hogy a puritánabb református lakosság ünnepi edénykészletébe kerülhessen. A rajtuk szereplő szívek nem hordozzák magukon a szerelmi szimbolikát, inkább a szeretetre, a megértésre utalnak. Minden bizonnyal egy korábbi hagyományhoz is kötődnek, melynek ismeretét a céhbeli mestermunkák készítése során 213 6. kép. 1869-es bütykös (Györffy István Nagykun Múzeum, 69.302.1.)