Bagi Gábor szerk.: A szülőföld szolgálatában: Tanulmányok a 60 éves Fazekas Mihály tiszteletére – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 49. (1994)

Füvessy Anikó: Zöld mázas, karcolt szívvel díszített tiszafüredi butykoskorsók

XIX. századtól ismertek. Legszebb korai emlékei a Dunántúlról maradtak fenn a XVII. század végétől, mely arra utal, hogy a zöld mázhoz kapcsolódó, mértéktartó stílus a magasabban képzett fazekasok körében is országosan ismert volt. Nem véletlen, hogy a mestermunkák sorában még a XIX. században is ezt a hagyományt kérik számon többek között Debrecenben, Miskolcon és Egerben. A remeklő legénytől ugyanis nemcsak a mesterségbeli tudást, hanem a hagyományok ismeretét is megkövetelték. A mázas technika meghonosítását közvetítő tiszafüredi vagy ide áttelepült fazekasok is alkalmazták a zöld mázt, mely a vidék puritánabb ízlésű református lakossága körében kedvelt volt. Leginkább italtartókat — főként butykoskorsókat, ritkábban kulacsokat — öntöttek le zöld mázzal. Közülük most a karcolt szívvel díszített butykoskorsókat mutatjuk be. A tiszafüredi mázas kerámia korai, 1830—1870 közti emlékanyagában a butykoskorsók részaránya igen magas, mintegy 30%-a a jelzett időszak gyűjteményeinkben őrzött tárgyainak. Később termelésük teljesen visszaszorul, 1870-től csak három datált darabbal találkozunk (1877, 1878, 1886). Visszaszorulásuk nemcsak divatváltással, hanem egy új agyagbánya nyitásával is kapcsolatban áll. Ez a bánya a város keleti felében nyílt az északi, a hatóságok engedélye nélkül beépített bánya helyett. A korábbi, nagy vasoxid tartalmú, zsíros agyaggal szemben itt homokos, sovány agyagot lehetett bányászni. Ebből az agyagból vastag falú, nehéz butykosokat lehetett csak korongozni, melynek elkészítésére a fazekasok csak elvétve vállalkoztak. Minőségben ezek a túri darabokkal fel sem vehették a versenyt, gyártásával igen rövid idő alatt felhagytak.

6 A korai butykoskorsók változatos formai megoldásban, vörös, barna és fehér engóbbal leöntve, írókázott, ritkábban karcolt díszítéssel, színtelen, sárga vagy zöld mázazással készültek. A messzelyes űrtartalmú kisbutykosoktól a 12—16 iccés nagybutykosokig többféle méretűek voltak. Általában megrendelésre készültek, a bütykösökön a készítés évét és gyakran a tulajdonos nevét is feltüntették. A legegyszerűbbek a zöldmázas példányok voltak, melyek között csak elvétve találunk írókázott díszítésűt. Ezeket a darabokat általában sgraffito elemek díszítik, több esetben csak felirat, esetleg csak évszám, írókázott díszítése azért is ritkább, mert a fekete színtől eltekintve a zöld engób vagy a zöld máz a földfestéses ornamentikát elszínezi, 208