Bagi Gábor szerk.: A szülőföld szolgálatában: Tanulmányok a 60 éves Fazekas Mihály tiszteletére – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 49. (1994)
Füvessy Anikó: Zöld mázas, karcolt szívvel díszített tiszafüredi butykoskorsók
Füvessy Anikó Zöld mázas, karcolt szívvel díszített tiszafüredi butykoskorsók A klasszikus népművészet, melynek termékei nemesi, polgári és paraszti használatra egyaránt szolgáltak, а ХУШ— XIX. század fordulójától új irányt vett. Az új irányzatot parasztstílusnak is nevezik, létrejöttének pedig több mozgatórugója volt. Kialakulásában döntő szerepet játszott a parasztság anyagi erejének megerősödése, mely egyes rétegei számára lehetővé tette, hogy több pénzt fordítsanak az árukereskedelemben elérhető termékek beszerzésére. A paraszti igények növekedését azonban ízlésük tradicionálisabb volta miatt nem kísérte az új, nyugati divatáramlatok befogadása. A divat diktálta változásokra a városi polgárság és nemesség volt a fogékonyabb, és ezek a megváltozott igények a kézműveseket is megosztották. Egyes kézműipari ágak szervezetten kettéváltak (német szabó, magyar szabó), mások csak paraszti vagy csak polgári használatra termeltek. Az új, német divat szerint dolgozók a gyorsabban változó városi, főként polgári igényeket elégítették ki, míg a magyar jelzővel jelölt kézművesek a régi, hagyományosabb stílusban dolgoztak. Vevőkörük paraszti, vagy paraszti körülmények között élő kisnemesi rétegből került ki, akiknek fogyasztása a múlt század elejétől fokozatosan emelkedett. A keresletnövekedés hatására a városi és mezővárosi céhes ipar fellendült, új céhek alakultak, vagy a régiek kiváltságlevelüket megerősítették. A népművészet új irányzatai elsőként általában a képzett mesteremberek készítményein jelentkeztek. 1 A mázas kerámiát gyártó fazekasok is képzett mesterek voltak, de termékeikkel mindkét réteg ízléséhez nem tudtak alkalmazkodni. A polgári ízlést követő átalakulásnak éppen az alapanyag, az agyag szabott korlátokat, mely a finomabb formák, az újszerű díszítmények és divatos színek átvételére kevésbé volt alkalmas. A díszített mázas cserép a XIX. század első felében a városi 205
