Bagi Gábor szerk.: A szülőföld szolgálatában: Tanulmányok a 60 éves Fazekas Mihály tiszteletére – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 49. (1994)

Soós Éva: Büntetőszokások Karcagon a XVIII. század végén

egy más közt való vissza vonásnak; Azonban á kurta Korcsma méréstől is el tiltatott."

47 A következő esetben szintén a feleség panaszkodik a férj helytelen viselkedéséről, emígyen: "Kovács Anna Bozóki Gergely Hitvese panaszollya, hogy éjjel nappal korhelkedik, bort iszik ... fertelmes teremtettékkel Káromkodik, már most pedig á panaszos által váltatott szántó földeknek el Adásával rémíti sőt meg öléssel is fenyegeti, mellyekért meg intetni, sőt meg is zaboláztatni instállya." A bírák figyelmeztették Bozóki Gergelyt, "á föld 's más Jószágai el prédálásáról", káromkodása pedig "investigáltatni fog".

48 Megrovásban részesült Zsoldos Mihály is, aki az elhunyt Sós Mihály valamikori tettét bizonygatta. A magisztrátus a következőket mondta: "Meg dorgáltatván Zsoldos Mihálly meg intetett, hogy az ollyanoknak hintegetésétől mellyeket meg nem tud bizonyítani, meg szűnnyön, kiváló becsületes Elöljárót, holta után ne gyalázzon."

50 S végül Kolbászi Nagy Gáspár ügyéről szeretnék írni, aki "egy mocskolódó Levelet" mutatott a bíráknak, "melyben Sára nevű Hajadon Leánya rútul meg mocskoltatik". A keresgélések után sem tudtak a levél írójának nyomára akadni. Csupán "annyit lehetett világosságra hozni, hogy K. Szabó Mihálly á Leány gyermekekkel gyűrűért danoltatta el azon nótát. Különben az írást Kis Mária Leány lelte az által adta Szilágyi János Leányának, attól Varga Gesa vette el ki elő is adta. Ezek á már szenvedett arestomon kívül most egyszer csak arra büntettetnek, hogy mindnyájjan végig nézzék á Szabó Mihály meg verését; különben azzal elbocsáttatnak olly parancsolattal, hogy annak íróját ki keressék."

51 Az előző oldalakon megismertük a XVIII. századi Karcag erkölcsét és büntetőszokásait. Megállapíthatjuk, hogy az jócskán eltér a maitól. Az akkori igazságszolgáltatás emberei figyelemmel kísérték az élet minden területét. Ez a hatékony tanácsi szervezet nemcsak a közösség, hanem az egyes emberek életébe is beleszólt, irányítani próbálta hétköznapjaikat, ünnepeiket. Az egyénnek figyelni kellett önmagára, embertársaira, mert különben vagy megbüntették, vagy figyelmeztették. Elsősorban azokat ítélte el a tanács, akik a közösség által felállított erkölcsi normák ellen vétettek. A mai viszonyokkal összehasonlítva tehát a XVIII. századi rendszabályok talán körültekintőbbek és szigorúbbak voltak. 178