Bagi Gábor szerk.: A szülőföld szolgálatában: Tanulmányok a 60 éves Fazekas Mihály tiszteletére – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 49. (1994)

Soós Éva: Büntetőszokások Karcagon a XVIII. század végén

ellene nem volna, mivel mind azáltal tudva volna a Lovas Perzsi nyelvessége." A Tanács igazságos ítélete szerint "12 órai Arendatommal büntettetett."

31 Csordás Pál azért jelentette fel Csősz Jancsit, mert "Hétfőn éjszaka Két Tyúkját el lopott, á más éjjel ismét reá rontván á tyúk ólra rajta Kapattatott, melly eránt Satisfactióért instál." Őt is arestomba zárták.

32 Olyan esetekről is találtam feljegyzést, amikor a bűnösöket csak ítélethozatalig zárták áristomba, utána megkapták büntetésüket — többnyire pálcaütést — és szabadon bocsátották őket. Három adat szerint a bűnösöket azért zárták fogdába, mert "tüalmas órán túl" otthonuktól távol tartózkodtak. Mindannyiójuk "jutalma" pálcaütés volt. Ha valaki egy másik embertársát meglopta, azért rendszerint pálcabüntetés járt. De ha a tettes még hajadon volt, akkor rendszerint az ítéletet árestomra változtatták. így történt ez Tóth Kata esetében is, aki Sós Istvánnétól ellopott egy párnát, "melly nálla meg is találtatott ámbár pedig azt vallaná, hogy Szabó Sámuelnétől vette, de az azt erőssen tagadván, a nyakába sült. Ez alkalmatossággal azt is meg vallotta, hogy a szomszédból lisztet is lopott, de á szalonna lopást mellyel hasonlóan vádoltatik el nem fogadja." A bírák úgy határoztak, hogy Tóth Kata "az el darabolt párnáért fizessen Sós Istvánnénak 2 Rfrtot büntetése pedig az eddig szenvedett arestomba határoztatik, meg kíméltettvén á korbácstól mint el-adó Leány." Pénzbüntetés A pénzbüntetés már kevésbé volt sérelmes a jobb módúak számára. A szegényebbek azonban inkább a verést választották fizetés helyett. Leggyakrabban lopás, titkos italmérés és verekedés miatt rótták ki a büntetésnek ezt a fajtáját. De még ezek közül is a tütott italmérés volt a leggyakoribb. 1794. július 11-én a következő esetet jegyezte le a nótárius: "Vadai Gáspár elő adja hogy ő hozzá Márki Istvánné vitt Kurta Korcsmáról való pálinkát de á melly invesztigáltattván, bé nem bizonyíttatott, ellenben Oláh Györgyné ki hasonlóan tüalmas pálinka vételért bé adatott, maga meg vallya, hogy á Város Kertyénél vett egy itze pálinkát egy külföldi embertől, de nem magának, hanem Kóródi Istvánnak vette, mellyet az erőssen tagad, hanem csak azt mondja hogy 4 garast adott néki költsön, mint esmerőssének, de nem 173