Bagi Gábor szerk.: A szülőföld szolgálatában: Tanulmányok a 60 éves Fazekas Mihály tiszteletére – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 49. (1994)

Ujváry Zoltán: Regionális kapcsolatok a népi kultúrában (Gömöri példák)

kontaktusnak, amelyek révén a felvidéki szlovákok és magyarok az alföldi, tiszántúli területeken a földrajzi távolság ellenére is közel kerültek egymáshoz. Az egész megyében ismerték a borosznoki (1913-ig Újvásár, szlovákul Rybník) lakosokat, akiknek a fő foglalkozásuk az orsó, a faj fa, a guzsaly és a szátyfa készítése volt (a Túróc-völgyiek szóhasználatában orsó = arsó; fajfa - fajfi; szátyfa = szátyiva). Úgy tartották, hogy a borosznoki orsó nemcsak a legjobb, hanem a legszebb is volt. A fonó nők nagy becsben tartották és a fonóházban büszkén mutogatták a kiskarikájú, nagykarikájú és a csörgős karikájú orsóikat. Hasonlóan büszkélkedtek a borosznoki guzsallyal is. Ennek is több formája volt: kisebb, nagyobb, ólmos és rézkarikájú. A fajfából és szátyfából is változatos formákat, illetőleg díszítéseket készítettek. A napjainkig megmaradt példányok a népi díszítőművészet tekintetében is szép motívumokat őriznek. A borosznoki fafaragók egész nyáron készítették a szövés-fonás eszközeit, s azután ősszel szekéren útnak indultak, faluról falura, vásárról vásárra járva árulták portékájukat. Az árusítás fő szezonja december közepéig tartott. A készítményeket maguk a mesterek szántották, s hasonlóan a fazekasokhoz többnyire terményért cserélték. Nemcsak Gömör-Kishont, hanem Borsod és Nógrád megye falvaiba és vásáraiba is eljutottak! A borosznoki szlovák árusok magyarul és "svábul" egyaránt jól beszéltek, s így útjaik során nyelvi nehézségeik nem voltak. A borosznokiak cserekereskedésének területét leszűkítette az első világháború, illetve a határok megvonása. De nemcsak ez sorvasztotta el a kereskedést. Fokozatosan megszűnt a készítmények iránti kereslet. A vásárokon és az üzletekben megjelent a gyolcs és egyéb ipari termék. Egyre több gyolcsos sátor tűnt fel a vásárokon, a vászon kezdett háttérbe szorulni. A fonóházak eltűntek, s velük együtt a borosznoki kézműipar és kereskedés is. A szövés-fonás eszközeinek készítésével kapcsolatban rendkívül figyelemre méltó, hogy két tartozékot — csöllöt (csörlő) és bordát a borosznoki mesterek nem készítettek. A csörlőt Vizsnyón (Visnové), a bordát Ispánmezőn (Spanie Pole), Gesztesen (Hostosvce) és Szászon (Ratkovska Lehota) készítették. Ezeknek a falvaknak a mesterei a csörlővel, illetőleg a bordával a borosznokiakhoz hasonlóan — többnyire az útvonalukat követve — faluról falura, vásárról vásárra jártak. A bordások jóval később indultak útra, mint a többi eszköz eladói. A 151