Bagi Gábor szerk.: A szülőföld szolgálatában: Tanulmányok a 60 éves Fazekas Mihály tiszteletére – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 49. (1994)

Ujváry Zoltán: Regionális kapcsolatok a népi kultúrában (Gömöri példák)

tították. A cseregyerekek felnőtt korukban a magyarok közt magyar dalokat, a szlovákok közt szlovák nótákat daloltak. Könnyen váltottak át a saját népdalaikról a másik nép dalaira. A folklorisztikai kapcsolat tekintetében legalábbis ezen a téren figyelhetjük meg a hatást. (Ezzel Összefüggésben a cseregyerek intézményére való utalásomat 1. a Gömöri népdalok és népballadák с kötetemben, 1977. A cseregyerek témakörhöz 1. Kosa László, Paládi-Kovács Attila, Dankó Imre írásait.) Fontos jövedelmi forrást jelentett a kövi családoknak a hagyma. A hagymát nem Köviben termelték, hanem ők szállították több száz kilométert Makótól Köviig. Autóval is hosszú az út, nemhogy szekérrel! De ha nagy, több ezer kilométeres kereskedelmi útvonalakra gondolunk a középkorban és az azt megelőző századokban, akkor Kövitől Makóig már nem tűnik olyan hosszúnak a hagyma útja. A század elején a szállításban változott a helyzet. A hagymát vasúton szállították a tornaijai állomásig, és már csak onnan kellett Kövibe fuvarozni. A hagymával való kereskedés Köviben az első világháborúig tartott. A háború, majd a Felvidék elcsatolása megakadályozta a makói hagymavásárló utakat. Az útvonal Köviből Tornaiján, Putnokon, Miskolcon, Kecskeméten vagy Szolnokon keresztül vezetett Makóra. A hagymás szekerek — egyszerre rendszerint 5—6 lovasfogat — augusztus végén vagy szeptember elején indultak. A könnyű, hosszú szekerekbe herélt lovakat fogtak. A szekereket abrakkal, szénával rakták meg. Eső ellen gyékényt borítottak rá. A Makóról hozott hagymát részint helyben, részint a szomszédos falvakban és távolabbi vásárhelyen árusították. A távolabbi vásárokra más terményt, árucikket is vittek. A fokhagymának és vereshagymának a legfontosabb eladási ideje a disznóölés szezonja volt. Rendszerint 4—5 asszony fogadott egy fuvarost, hagymájukkal elvitették magukat a rozsnyói, tornaijai, rimaszombati, rimaszécsi és a pelsőci vásárokra, valamint hetipiacokra is, és a koszorúba font hagymát kézben tartva árulták. így került a makói hagyma a gömöri háziasszonyok éléstárába. A kövi szlovákok kereskedelmi kapcsolataiban jelentős volt a szalonnavásárlás és -eladás. Az alföldi, tiszántúli falvakban nagy mennyiségű szalonnát vásároltak, és azt a felvidéki szlovák városokban árulták. A kövi gazdák legszívesebben a Szabolcs megyei falvakba jártak el szalonnát vásárolni. Különösen jó kapcsolat alakult ki a Nyíregyháza környéki tirpák gazdákkal. Sokan évről évre ugyanahhoz a gazdához mentek. A kövi gazda a szükséges mennyiséget előre lekö149