Bagi Gábor szerk.: A szülőföld szolgálatában: Tanulmányok a 60 éves Fazekas Mihály tiszteletére – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 49. (1994)

Szabó László: A paraszti munkaeszközök terjedése Szolnok megyében (Gondolatok a statisztikai tudományok és a néprajz kapcsolatáról)

ez, hisz a gyakorlati, gazdasági életben ilyen jelenségek a meghatározóak, s e tudomány a gyakorlatból, az államigazgatásból, a közgazdaságból és földrajzból nőtt önállóvá, s ma is elsősorban ezekkel tart kapcsolatot. A néprajz azonban a valóság minden megnyilatkozását másképpen szemléli: nem gyakorlati vagy gazdasági szempontból, hanem az élet jelenségeit kultúraként fogja fel. Ez pedig a mennyiségi mutatók, a nagyobb arány egyenes érvényesülését szinte kizárja. A kultúrában ugyanis nem feltétlenül a több a meghatározó. A kultúra bizonyos területeit mennyiségi paraméterekkel nem is lehet megközelíteni. Más törvényszerűségek uralkodnak a kultúrában, s a mennyiségek legfeljebb áttételesen érvényesülhetnek. "Jászdózsa és a palócság" című tanulmánykötetünkben azt vizsgáltuk, hogy a Jászdózsára beköltözött palócok — akiknek száma nem jelentéktelen, ha a családneveket elemezzük, sőt túlsúlyban vannak a őslakossághoz képest —, hatottak-e kulturálisan Jászdózsára, palóccá színezték-e a jász község népi kultúráját? Arra az eredményre jutottunk, hogy hatásuk nagy számuk ellenére is jelentéktelen. A kultúra alapvető szerkezetét egyáltalán nem érintették, bizonyos kulturális elemeik azonban beszivárogtak a jászsági kultúrába. A Jászapátiból és Jászalsószentgyörgyről 1719-ben a lakatlan Szentmártonpusztán megtelepedő néhány tucat család bizonyos alapvető vonásaiban ma is meghatározza Kunszentmárton kultúráját. Ez a település elüt a Nagykunság többi városától, hatalmas expanzív, telepítő községgé vált, szemben a kunokkal, noha a megtelepedés utáni évtizedekben az eredeti jászsági megszálló családok már számszerű kisebbségben voltak. Látszólag kevesen vészelték át a török időket a nagykunságiak közül, de sejthetően az ittmaradtak kulturálisan asszimilálni tudták a később beözönlőket. Ezek a példák rávilágítanak arra, hogy a kultúrában a számszerű arányok nem mindig döntőek. A kultúra tradíciói, a hagyományos kultúrát összetartó szálak minősége sokkal inkább döntő, s a néprajz, amikor nem nevez meg arányokat, csak kiemel dolgokat, azért teszi, mert számszerű kisebbsége ellenére is nagyobb hatásúnak, kulturális vonatkozásban jelentősebbnek ítéli, mint a számszerűleg nagyobb, mennyiségileg domináns elemeket. Az alábbiakban néhány konkrét példát szeretnék bemutatni a néprajzi vizsgálatok területéről azzal a céllal, hogy kézzelfoghatóbbá te137