Bagi Gábor szerk.: A szülőföld szolgálatában: Tanulmányok a 60 éves Fazekas Mihály tiszteletére – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 49. (1994)
Szabó Lajos: A közös határ használata Kisújszálláson a XVIII. század második felében
körülárkolt területet. Újabb erdőosztásra majd 1829-ben kerül sor ismét, 25 forintra 3 öl 25 A kisújszállási "territórium" vizeinek halászata szintén a Nemes Tanács által kialakított szokás- és jogrend szerint történt. Az igazsághoz tartozik, hogy a XVIII. század első felében halászat miatt a kisújszállásiak gyakran kerültek nézeteltérésbe az ecsegiekkel. Az 1754-es perben meghallgatott tanú "tudja bizonyosan, hogy mind a Mirhó torkát, mind pedig a Pázsit Sziget mellett lévő Berettyót és a Rakonczás Sziget mellett lévő Hortobágyot mindenkor az Kis Újszállásiak halászták". Arra is határozottan emlékszik, hogy "mind a két rendbéli halászok, ugy mint ecsegi és kisújszállásiak ... egymás ellen irigykedvén a vészeket egyik a másiké eleibe tette, az illyetén irigységből történt, hogy egyik a másiknak vészeit elrontották ,.." 26 Egy másik tanú, Vasas Mihály nevű öreg pásztor arról vall, hogy régen "a belső réteken eleget tsikászott" és "a Nagy Rétet a kisújszállásiak téli üdőben jég alatt élték ... Az első tanácshatározat, amely rendelkezik a vizek "élésének" módjáról 1755-ből való. "Mind a folyó Vizén, mind a Toón lévő akárminémű Halászok, mind a réten való Csikaszok, akár Redemptusok, akár Irredemptusok legyenek harmadot adjanak a halászatbul és csikászatbul." A későbbiekben sok a panasz a halászokra és csikaszokra, mert szüntelen kibújnak a dézsmafizetés alól. Ezért a tanács bérbe adja a halászat, csikaszát jogát magánszemélyeknek, akiknek a redemptusok negyedet, az irredemptusok pedig harmadot fizettek a fogott zsákmányból. 1788-ban Varga János, 1791-ben Karsai András és társai a halászárendátorok (ez utóbbi 31 forint évi árendapénzt fizet a tanácsnak). Megtudjuk azt is, hogy "a tsikászat haszna télen által szokott folyni..." 2 * A redemptió korában a vadászat sem volt szabad mindenki számára. Arendátori rend szerint lehetett vadászni, meghatározott "darab esztendőben". 1789-ben és 1790-ben pl. Jónás Gáspár redemptus gazda a vadászárendátor, akinek agárkutyája van. (1791 telén a vadászat díja 6 forint 18 krajcár.) 29 A korabeli adatok arról győznek meg bennünket, hogy a kisújszállási határ élése a redemptionális viszonyokat tükrözte. A kialakult határhasználati, részesedési rend a redemptió parasztpolgári társadalmi-gazdasági viszonyainak rendje, amelyben mindennek meghatározott státusza, szerepe van. Történetietlen lenne tehát bármit is visszavetíteni vagy számon kérni abból, ami a mai ember számára hiányosság. Feladatunk, hogy megismerjük és megértsük elődeinket: mi 115
