Makkay János: A magyarság keltezése – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 48. (1994)

mugy.nya név kapcsolatban állott ezzel a Muagerisz-szel, de azt sem hallgathatjuk el, amit Ligeti írt a Muageris- vagy Mugeris-nék Mogyeri -ként való magyarázatairól Györffy, Németh, Pais és Czeglédy írásaiban: "Délibábos etimológia, szívós, mint valami gyomnövény..." Benkő szerint is Muagerísz-nek semmi köze a magyar névhez. A ma érvényes vélemény szerint a magyar szónak megfelelői vannak a vogulban és az osztjákban: mariéi, mariai, illetve marit' és mos. Ezek és a magy- elem egy ugor *marióe alakból származnak. Ennek eredeti jelentése a magyarban népnév és törzsnév (a Megyer ), a vogulban Vogul, osztják', a két ág közös neve, az osztjákban az egyik frátria neve. A szó általában 'ember, férfi, nő' jelentésű szóval alkotott összetétel első tagja (tehát kb. magy ember). A kérdéshez tartozik azonban az is, hogy az Emese nevével kapcsolatban már említett *em-, *emä, eme, emse uráli/finnugor alapszó (lásd 2.3.2.23.!) eredeti jelentésében is megtalálható a nő, asszony mellett az ember, férj, férfi fogalma, míg a -ber utótag a már önmagában is összetett férj fogalmával kapcsolható össze. Az önálló használatban ki nem mutatott *magy- tehát minden bizonnyal ősi örökség a proto-ugor korból, és az alapalak — *marió^ — az ugorságnak a mos frátriához tartozó felét jelölhette. Az eredetileg vegyes hangrendű összetétel (*magyer/mogyer) er, eri utótagja nem ugor, hanem finnugor örökség. 'Férfi' jelentése lehetett, az összetétel az ősmagyar kor legelején alakulhatott ki, majd a vegyes hangrendű formából kétirányú hangrendi kiegyenlítődéssel magyar és megyer változat alakult ki, a magyar a népnév, a Megyer a vezető törzs neve és egyben helynevek adója. Róna-Tas András a magyar népnév értelmezésében nem egy manyszi ember-féle, jelzős szerkezetből indult ki, hanem egy, ugyanebből a finnugor szóból alkotott népnévből, két ethnikumnév mellérendelő összetételéből. Azzal, hogy a második tag, az er, feltehetően egy *erke alakra megy vissza, és így az er egyeztetése a török er 'ember' szóval nem fogadható el. Viszont egy török Ar 'votják' feltételezhető. Ligeti szerint az előtag a marió-ból alakult ki: ma]-, és egy J > gy hangváltozás történt, hiszen a finnugor *riâ szabályosan gy-t eredményez, de olykor cs-t is (pl. a vogul atiSar: magyar agyar). Az riâ-X követő ősmagyar dzs=d'% a 10. század végétől fejlődhetett át a mai gy hangunkká, bár az őrvidéki és csángó nyelvjárásokban máig megvan, mint kétségtelen archaizmus. A felsőőri nyelvjárásban pl. dzsercsa 36