Makkay János: A magyarság keltezése – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 48. (1994)

vagyon' szavak összetétele lenne így Árpád neve: 'védelmező hős', 'A trón őre', 'Sokbíró hős', de nem 'árpácska'). Függetlenül attól, hogy Árpád neve tényleg ilyen jelentésekkel bírt-e, személyiségében megvoltak ezek az adottságok, ő és utódai katonai erővel és diplomáciai ügyességgel meg tudták szilárdítani és őrizni hatalmukat. Váczy Péter szavaival "Marcus Aurelius császár óta ... Árpád volt az első, aki a letelepedés tervszerűségéből megállapíthatóan, ennek a területnek a természetes egységét és az uralomnak ebből adódó következményeit felismerte s ezzel az 1000 éves magyar államiság alapjait lerakta." Lehetett tehát akárhány török megszervezése a magyarságnak, egyetlen sikeres megszervezői az Árpádok voltak. Szűcs megfogalmazásában "...a fejedelmi hatalomnak a keresztény királyságba is átnyúló 'korlátlansága' és 'népszervező' autoritása biztosította ... a magyar történelem töretlen folytonosságát. ..." A fejedelmi hatalom korlátlansága és jogszerűsége mellett azonban szerintünk hangsúlyozni kell a honfoglaló Árpád és a dinasztia tehetségét is, amely bizonyára évszázadok hatalmi tapasztalatain is alapult. Szűcs szerint ebben az államszervező folyamatban az avarokkal és protobolgárokkal ellentétes irányú asszimiláció zajlott volna le, azaz egy hatalmi szupersztrátum nem viselkedett volna nyelvi szupersztrátumként, hanem nyelvét is elterjesztette (abból a feltevésből kiindulva, hogy Árpád népének a nyelve, beleértve a népes saját szolgarétegét is, ősmagyar volt). Szűcs azonban nem vette figyelembe azt a lehetőséget, hogy az avar kor különböző időpontjaiban, sőt akár korábban is a hódító törökök nyomában vagy velük együtt nemcsak társult szlávok jutottak be a Balkánra és a Kárpát-medencébe, hanem finnugor nyelvű ősmagyarok is (a szlávoktól eltérően, csak a Kárpát-medencébe). Ezen túl, Bulgária területe a korábbi török hódítók (Attila és Baján) esetében uralmi területük pereme volt, a központ a Kárpát-medencében volt. Az avar kori uralkodó réteg szlávba való beolvadását ez az avar kori erős finnugor réteg, finnugor nyelvű lakosság akadályozta meg, továbbá az, hogy a kritikus időszakban — a 10. században — egy utolsó török szervezés következett be, ami a bolgárok földjén már nem történt meg (illetve csak későn, 1187-ben jött létre a 2. bolgár cárság, amikorra az elszlávosodás már befejeződött). Nem ellentétes irányú aszszimilációról van tehát szó Árpád népe és Aszparuh népe esetében, hanem csak szláv nézőpontból különböző irányú folyamairól: azonos alapnyelvi szupersztrátumok (Aszparuh és Árpád onogur-török népei) különböző alapnyelvi rétegekbe olvadnak be. Az egyik szlávba, a másik 161