Makkay János: A magyarság keltezése – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 48. (1994)

vagy azt követő proto-magyar lakterület mellett, a proto-permiek (tehát a votjákok és a zűrjének elődeinek a) szomszédságában. Mindez természetesen nem azt jelenti, hogy ezek az elődök és őselődök egészen az újkőkor elejétől az elsodrásig mindvégig ugyanazon a területen maradtak, bár a finn és az észt példáján még ez sem zárható ki. Mindmáig Fodor István és Kürti Béla adták a legjobb áttekintést azokról a szóba jöhető régészeti művelődésekről, amelyek a Káma és az Urál között, illetve az Uraitól keletre az újkőkori fésűs díszű kerámia csoportjait követően szóba jöhetnek a volgai finn, proto-permi és proto-ugor nyelvű népek, illetve utódaik (közöttük az ősmagyarok) elődeinek régészeti emlékanyagaként. Legalább 40, kisebb-nagyobb régészeti kultúra (a szejma-turbinóitól a lomovátovóig és a nyevolínóiig) valóságos dzsungelén át kísérelték meg azonosítani a történeti dialektusok elődeit, követni bronzkori-vaskori fejlődésüket a történeti források alapján már valamennyire vizsgálható időszakokig. A kultúrák közül egyes vélemények már ősmagyarnak tartják az ún. bahmutyinói, koraabizi vagy az imenykovói nevűeket. Közben a nagy andronovoi kör északnyugati része is szóba kerül az ugorok elődeiként, pedig róla biztosan tudjuk, hogy indoiráni nyelvű népek kultúrája volt. Végül azonban Fodor logikusan azt állapította meg, hogy "A magyarság ittlétének ... mindeddig nincsenek ... kétségtelen bizonyítékai." Az ok egyszerű: az oroszföldi régészet a felderítés állapotában van, és ezerszámra folyó ásatások alapján százszámra különít és nevez el egyre újabb és újabb régészeti csoportokat. Az ilyen, egy darabig differenciáló szemléletű kutatási időben megbízható ethnikai-nyelvi azonosításokra kevés a lehetőség. Másrészt az ősrégész már jól tudja, hogy kis területű régészeti csoportokat hajdan volt (de források által nem vagy alig-alig ismert) ethnikumokkal-nyelvekkel azonosítani szinte lehetetlen. Hiába igazolnánk tehát a 8. századi nyevolínói kör népének u/etelepülését a késő avar kor finnugor ethnikai összetevőjével kapcsolatban, ha egyelőre nem lehet bizonyítani e nyevolínói kör (a lomovátovói késői, 6—8. századi szakasza) nyelvi mibenlétét ott. A lényeg az, hogy az "összekötő" szálak, régészeti típusok általánosan elterjedtek voltak ekkoriban egész Európában: már műhelyek és műhelyközpontok készítették a viseleti és más tárgyakat nagy térségek számára, így a típusoknak általában semmiféle ethnikai meghatározottsága nem volt (legfeljebb készítőik hovatartozása szerint), bár a népek146