Makkay János: A magyarság keltezése – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 48. (1994)

*óibü > (b'ibü) megfelelője. ... Ebből pedig az következik, hogy a magyarságnak a 8—9. sz. fordulóján ... olyan területen kellett élnie, amelyen a ... zsidóságot csak szláv közvetítéssel ismerhette meg." H. Birnbaum szintén így látja a kérdést: a latin iudaeus-ból a vulgáris latin (pl. ódalmata) *yudéu/*%udéo > ($=dz) a közszláv íid volt a hangtani fejlődés, és valószínűtlen minden kazár vagy perzsa közvetítés. Mivel Árpád népe feltétlenül ismert egy szót a zsidó fogalmára, de az nem a kazárból került át a végleges magyar nyelvhasználatba, hanem a nyugatbalkáni szlávságtól, a magyarázat lehet az is, amit Vékony így fogalmazott meg: "...a kazárokkal szoros kapcsolatban volt honfoglaló magyarokat nyelvileg nem igen hihetjük magyaroknak. ... Az a terület pedig, ahová a szlávok közvetítették a zsidókra használt... nevet, aligha lehetett másutt, mint a szlávok által körülfogott Kárpát-medencében." Ez csak abban az esetben nyer értelmet, ha egyúttal 895 előtti kölcsönzést is feltételezünk, a bejövő Árpád népének ugyanis egy ilyen esetben fel kellett adnia, el kellett felejtenie a 895 előtt bizonyára létezett másik, a kazárokkal kapcsolatos szót a zsidó-га. Ilyen, délszlávból a 895 előtti magyarba való közvetítés — késő avar kori zsidó vallásúak — bizonyítékai az említett dunacsébi temetőben (ma Celarevo-téglavető, Újvidék és Bácskapalánka között a Duna bal partján) késő avar kori sírokban talált töredékes római kori tegulák, a beléjük utólag, az avar korban karcolt menóra-ábrázolásokkal. Öt sírban (21., 230., 231., 256. és 279.) és szórványosan összesen 72 ilyen téglatöredéket találtak. Nem lehet vitás, hogy az alighanem 10. századi vagy abba is átnyúló temetőben (a 244—244a sír radiokarbon keltezése — mint láttuk — 969 ± 66 év) kétségtelenül zsidó vallású késő avar koriakat is temettek el, és a hely fekvése a Bácska déli részén alátámaszt nyugati délszlávból való szókölcsönzést. Ezekre a feltevésekre lehet az is válaszolni, hogy a honfoglalóknak volt a kazárból átvett (azóta kikopott), vagy saját török szavunk a zsidó fogalmára, de a Kárpát-medencében all. század elején azt felváltották egy délszláv átvétellel. Talán az erdélyi Csufud helynév őrzött meg egy ilyen régi, 'zsidó' jelentésű szót, a török ëifud- ból, 1386-ban Chyphud, vagy a Kis-Küküllő vidékén egy 1319-beli Juedeech ~ Jövedics, egy *Jüedi alakból. Van azonban egy olyan népnév is a magyarban, amelynél ez az óvatos meggondolás fölösleges! 3.7.2. A pejoratív értelmű ruszki ('ruszkik haza') 20. századi átvé106