Makkay János: A magyarság keltezése – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 48. (1994)

hát a 10. század közepe előtt került átvételre, és a magyarban (kevés kivétellel) nincs denazalizálódott alakja: abroncs, barlang?, betendes, bolond, csombor, donga ~ duga, dorong, galamb, gomba, gerenda, gerendely, gomba ~ guba, goromba, göndör/kondor, iromba, konc, konkoly, korong, lanka?, lencse, lengyel, mancs, ontok, ontora, otromba, parancsol, pating, péntek, pisztrung > pisztrong > pisztráng, pokronta?, porond, porong, rend, roncska ~ rocska, szalonka, szelemen, szent, szerencse, szombat, szomszéd, ténzsola/tézsola, tompa, toromba, torongy, továbbá a már említett nazalisos falunevek mellett (2.6. és 2.11.8.) egy Kompa pataknév a Felvidéken. A nazalisos alakok túlsúlyát mutató arány miatt kizárt az, hogy egy tartós folyamat idején (a denazalizáció), amely a 10. század elején még feltehetően zajlott (tehát amikor még a nazalisos és az azt már elvesztő alakoknak egymás mellett kellett élniök az átadó szláv dialektusokban) a magyar nyelv csak 895 után és szinte kizárólag csak a régi típust (a nazálist még őrző szóalakot) vette volna át. Kizárt az is, hogy Árpád népe vette volna át a még nazalisos alakokat a 10. század első felében zömmel a délszlávból (amikor ott azok már eltűnőfélben voltak), hiszen az egyik szóban forgó forrással, a szlovén — kaj horvát lakterülettel ekkor ők még nem érintkeztek (vagy csak a hadviselő férfiak vonultak át területeiken kalandozásokra), mivel a Dunántúl déli sávján nem települtek meg (lásd 3.4.2.! ), egy Zalavár környéki vagy Veszprém körül élő kis délszláv csoport pedig aligha honosíthatta volna meg ezeket a szavakat az egész magyar nyelvterületen. Az ilyen, még a nazalisos alakot mutató, szláv eredetű szavak átvételének a térsége tehát a Dunántúl, a Dráva—Száva köze és a Dél-Alföld, forrása az óegyházi szláv, az óbolgár, a szlovén és a régi horvát, továbbá a Mezőségen a bolgár-szláv, ideje pedig a 7—9. század, és nemcsak a 10. század első néhány évtizede. Mivel a denazalizáció folyamata elhúzódó volt, keltezése ingadozó és a honfoglalás szempontjából kritikus időszakra esik, más bizonyítékokat is kell keresnünk arra, hogy a magyar nyelv a 895-ös honfoglalás előtt a Kárpát-medence nyugati és déli részén szavakat kölcsönzött a délszláv dialektusokból, azaz a magyar nyelv már 895 előtt jelen volt a Kárpát-medencében. 104