Makkay János: A magyarság keltezése – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 48. (1994)

3.5.2. Nagyon feltűnő a Kniezsa-gyűjtötte anyagban a megőrzött nazális gyakorisága, és különösen a Dombó, Dombóc, Dombró, Dombród, Durribró, Dombóvár, Dombom alakú helynevek rendkívüli sokasága, (lásd még a 2.6. és 3.6.!). Ennek ismeretében biztosra vesszük, hogy e nevek jó részében a névadás kiindulása az ősi magyar domb szó volt. A hajdani falvak templomai az egész Alföldön egy-egy dombra — a Tiszántúlon kurgánra — épültek, mint pl. 1827-ben így lehetett ezt látni Lajos, Mizse és Bene pusztáin is: "...az imitt amott széjjel lévő halomdombok' tetején még most is látható régi, 's úgy nevezett Puszta templomok" (Bartsik Márton in Tudományos Gyűjtemény 1827: iv, 40). 3.5.3. A három évszázadnyi avar kor a helynevek megőrződésével kapcsolatos két fő követelményt — hosszú idő, valamint nagyszámú lakosság — kielégíti. így kizárt, hogy avar kori települések nevei ne maradtak volna fenn. (Egy harmadik követelmény, a lakosság kontinuitása a nagyszámú lakosság függvénye.) Egyetértünk azzal a felfogással, amely nem tudja elhinni, hogy a 9. századról készített térkép valós lenne: "...ezt a vidéket mindig lakták, ... — egyedül a honfoglalás előtti évszázadban maradt volna valami csoda folytán lakatlan." A logikus tehát az, hogy a 9. század nem kivételes állapot volt a Kárpát-medence hétezer éves történetében, hanem folytonosság jellemezte, és a kései avar kor népeinek nagy tömegei népesítették be. Ezek pedig a toponímia "szabályai" szerint feltétlenül hátra kellett, hogy hagyjanak helyneveket, amelyeket helytelen lenne az elszlávosodott avarok ósdi érve miatt kizárólag a szláv helynévanyagban keresni. Hangsúlyozzuk, hogy nem 895 előtti névadású és 895 után is megmaradó magyar toponímiát keresünk, hanem 7—9. századi névadásból keletkezett és megmaradt helyneveket, legyenek azok bármilyenek. Ez összhangban van azzal, hogy a 11 —12. századi oklevelekben fennmaradt — magyar, szláv vagy török, esetleg iráni — helynevek többségére a terminus ante quem vonatkozik. Hiszen a helynevek első ismert, és véletlenül ránk maradt, említése nem lehet oksági kapcsolatban az eredeti névadás időpontjával: a település az első (fennmaradt) említés időpontjában már létezett (lásd még 3.4.!). Azt a módszert sem tartjuk azonban célravezetőnek, amely a Bodrog nevet (megye, illetve helység) a bodor melléknév származékának tartja. Ugyanígy semmi bizonyíték nincs arra — egy hagyományos köz95