Makkay János: A magyarság keltezése – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 48. (1994)

ren, Berény, Brin, Brünn, és lehet, hogy eredeti magyar neve MagyarBerény volt. Hozzá társulnak a további morvaországi helynevek: Uhersky" Brod (1621-ben Bethlen Gábor tollán Magyar Barát vagy Barád) és Ostroh, Uherské Hradiste (valószínűleg Borona; vö. Báránya, Baranna/Barannya ), Bánov (egy Ban ~ Bán ~ Baján alakból?), Borsov, Borsice (Bors-hói), Sárov Sárovy Hrad, Sardice, Sardiöky (vleg egy Sár, Sárd, Sáró alakból, majd Sárvár), Bánovce, Úsobrno, Salas (kétszer), Ungemdorf=Uhf

/

inov és Ungerndorf=UhHce (négyszer), Uherce, Uhersko, Uhfidice, Uherâice, Uhftnèfves, Ungerndorf (kétszer), Uhorská prí Morave, Ungerpach, Ungerberg, Ungerschitz (Magyarlövő?)=Uherc

v

ice, Uhüinovice, továbbá Uhorská Ves=M agyar falva, Sekule (Székely-?), Pl avecty Ctvrtok (Detreköcsütörtök), Plavecké Podhradie (Detrekőváralja). A Kárpátok mentén hajdan fennálló nagy székely határőr-tömb emlékét további helynevek is őrzik: Nagylevárd, Székelyfalva, Sasvár, Laksár, sőt egy preszláv ősiségü, bizonyára germán (kvád!) eredetű helynévnek — Vlaba patak — is magyaros névalakja volt ebben a székely tömbben. (Kiss Lajos in MNy 90, 1994, 4.) Kiss Lajos Bmo (és a magyar 'barlang') etimológiájának hátterében egy szláv Ьгьпа 'sár' szót keres. Melich rámutatott, hogy ezek a 'magyar', azaz Uhorská, Uhersky

1 — Uherské, Uher, UhH, Unger stb. jelzők a toponímekben nem új jelenségek, hanem a 11—12. században kerültek feljegyzésre, és meglétüket azzal hozta összefüggésbe, hogy az akkori magyar határ addig terjedt 570 ki. A késő avar kori lelőhelyek es az Uher stb. típusú helynevek azonban a hajdani 'magyar' politikai határtól nyugatra is megtalálhatók. Sőt László Gyula újabb térképén éppenséggel a Morvától nyugatra sűrűsödnek, míg honfoglaló és korai, 10. századi, magyar lelőhely a Vág völgyétől nyugatra gyakorlatilag nincs. Döntő itt a régészeti leletek tanúsága, bár Anonymusnál az olvasható, hogy Szovárd, Kadocsa és Huba "egészen a Morva folyóig mentek és torlaszokat állítván oda, a magyarok országának határait Boronáig és Sárvárig tűzték ki." (ad Borona et ad Saruuar). Mivel a területről 10—11. századi "magyar" leletanyag nincs, Anonymus adatát és a régészeti helyzetet, valamint a székelység korai jelenlétét és a helyneveket összevontan csak egyféleképpen lehet értelmezni: az ugor toponímia 90