Makkay János: A magyarság keltezése – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 48. (1994)

Ugyanakkor más archaikus nyelvjárásaink a székely nyelvjárásokkal mutatnak szoros rokonságot (Pozsony vidéke, Mosón, Őrvidék, Baranya, az Ormánság, a Dráva-köz, a hajdani Valkó megye immár tragikus sorsú nyelvszigetei, azaz Kórógy, Szentlászló, Haraszti és Rétfalu tiszta magyarsága). Nem lehet nem észrevenni: pontosan arról a peremvidékzónáról, gyűrűről vagy gyepűelvéről van itt szó, ahol a 10. században a "rangos honfoglaló" típusú temetők/sírok és a rangosabb középső nép temetői elszigetelt esetektől eltekintve hiányoznak! Kivéve a Székelyföldet, mindenütt vannak viszont avar kori lelőhelyek, sőt erre a peremvidékre esik a késő avar kori rezervátum is. Ez a mezőségi archaikus magyarság természetesen nem a 895-ös honfoglaláskor ott maradt magyarok leszármazottja volt, hanem a 895-ben érkező Árpád népe már ott találta őket. A helyzetet Kiss Attila munkája mutatja a legvilágosabban. 3.4.2. Már Madaras László írt arról, hogy all. századi magyar településterület nagyobb, mint a 10. századi honfoglalás kori temetők/sírok elterjedési területe, következésképpen a honfoglalók kisebb területet szálltak meg, mint amit a magyarság all. században lakott. (Madaras egyik térképe azt mutatja, hogy a késő avar kori griffes-indás sírleletek elterjedése Baranyában, a Temestől délre, a Mura vidékén, a Fertőtől és a Kis-Kárpátoktól nyugatra jóval nagyobb, mint a 10. századi magyar sírleletek elterjedési területe.) Más szavakkal: a 10. században meg kell különböztetni egymástól a katonai foglalás és a nép által betelepített térségek területét (határvonalait), jóllehet Bálint ezt a népet más értelemben veszi: Árpád népének tartja. Kiss Attila hatalmas anyag alapján állapította meg, hogy a 10. századi magyar "régészeti települtség" határai nyugaton, délen és keleten (az Alpok lejtői, Zala és Somogy déli fele, egész Baranya, a Szerémség, a Vajdaság nagy része, a Bánát) még nem érték el a 11. századi ún. tiszta magyar nyelvterület határait. Olyan területeken nincsenek tehát "igazi" honfoglaló temetők és temetkezések (vagy csak rendkívül ritkák), amelyek hajdan avar, all. század elejétől magyar uralom alatt állottak, ahol viszont bőséggel vannak késő avar kori és 10. századi köznépi temetők (és nem egyszer gazdag a korai magyar forrásanyag: Pécsvárad). Az arányokat (Tolna megyét is beleszámítva) jól mutatta már az 1980-as helyzet is: az egész említett területről mindössze 2-3, a vezető honfoglaló réteghez (Hampel A) tartozó sír volt ismert, legfeljebb 87