Makkay János: A magyarság keltezése – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 48. (1994)

kívül, nagyjából hallgatnak az avarokról — onogurokról a Kárpát-medence viszonylatában. Továbbélésükre vannak azonban más, megfontolásra érdemes tényezők. Ilyenek többek között: 3.4.1. Cáfolhatatlan tény, hogy "a régi történeti magyar nyelvterület határai egybeesnek a griffes-indás nép elterjedésével,..." Nem volt helytálló a bírálata ennek, ha úgy érvelt, hogy "...helytelen módszer a 'késő-avar' leleteket egy jó 200—300 évvel későbbi népi térképre rávetíteni,..." Róna-Tas András ugyanis aligha gondolhatta komolyan, hogy a két- vagy háromszáz évvel "későbbi" helynevek mind terminus ad quem adatok. Nyilván vannak közöttük ante quem terminusok is, sőt korai forrásaink szűkösségét tekintve, ezek lehetnek a zöm. Hiszen "Ritka alkalom, hogy szinte az elnevezés idejéből felirat őrizze a településnevet...", mint pl. Savaría vagy Savarias esetében Kr. u. 40 körűiről. 529 A Laszlo Gyula által készített térképek egyébkent nem az avar leletek, hanem az avar kori vagy késő avar kori lelőhelyek elterjedését mutatják, ami kb. akkora különbség, mintha azt mondanánk, hogy a nyelvjárási térképek a fonémákat, és nem a szavakat viszik térképre. Kristó Gyula ugyanebben az összefüggésben nem leleteket, hanem sírokat emleget a lelőhelyek értelmében, olyan értelmetlen kifejezésbe foglalva, mint "a sírok egymást kiegészítő jellege", nem beszélve arról, hogy teljes tájékozatlanságot árul el az embertani adatok felhasználhatóságát illetően ethnogenetikai kérdésekben. Kristó zavarát ezekben a kérdésekben jól mutatja, hogy nem érti meg, ha egy helynévre vonatkozó adatot egy 1303-as oklevélből ismerünk, az (más nehézségektől most eltekintve) általában nem azt jelenti, hogy az elnevezés feltétlenül 1303-ban történt, hanem megeshetett az korábban is, csak az oklevél (és azzal együtt talán a ma ismert legkorábbi említés) származik 1303ból. A késői említés ugyanis nem feltétlenül első említés. Nem helyes módszer az, amely a honfoglalás kor és a korai Árpádkor főleg török eredetű törzsi és személyneveit, valamint foglalkozásnevekből képzett helyneveit elemzi előszeretettel az egykorú és későbbi, zömmel magyar névadású helynévanyag genetikus eredetét vizsgálva. Kristó—Makk—Szegfű elemzésében a népnevekből lett helyneveknél 3 magyar, 15 török, 9 szláv, 3 germán, 4 iráni etimológiájú, a törzsneveknél és vélt törzsneveknél 2 magyar, 7 ismeretlen, 3 török, a korai személynévi eredetű helyneveknél (Árpád + vezérnevek) 12 magyar, 15 ismeretlen, 32 török, 6 szláv, a nemzetségnevekből lett neveknél 12 ma84