Makkay János: A magyarság keltezése – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 48. (1994)

1992 között ez 1575 : 687 tétellel bővült.

434 A honfoglaló temetők viszonylagosan kis száma és általában kis sírszáma élesen szemben áll az előző korszak és a 10—11. század köznépi temetőinek/temetkezéseinek jóval nagyobb méreteivel/sírszámaival (még akkor is, ha az adatokat osztjuk a nemzedékek számával). Ezzel szemben a lovas és a kardos sírok aránya nagyobb a 10. századi honfoglalóknál (1032 : 700, illetve 2201 : 252), aminek az oka Árpád népének magas katonai szervezettsége, élite dominante volta. A csontváz-adatok objektivitását bizonyítja, hogy már 1950-ben hasonlóak voltak az arányok az avar kori és a honfoglalás kori, vizsgálatra alkalmasnak ítélt vázak között. Az elmondottak valóságtartalmát bizonyítandó elvégezhetünk egy további számítást is. Éry Kinga vezetett be egy fogalmat, az egyes korszakokban nagy valószínűséggel eltemetett halottak számának a régészet által feltárt halottak számához való arányát, ő a 900-tól 1100-ig földbe került halottak számát 3 milliónak veszi a mai országhatárokon belül (93 ezer km , 4 ezrelékes természetes szaporodás és 3,5 ezrelékes halálozás esetén, 300.000 fős honfoglalás utáni, 900 körüli együttes lakosságot véve alapul). Az utóbbi értékek az arányok szempontjából mellékesek, mert minden «korszakban lehetnek egymáshoz hasonlóak. Egyébként a 6—9. századi avar kor időszakának embertani anyaga közel hasonló nagyságrendű a 10—11. századihoz. Nos, a 10—11. századból ismert sírok száma maximálisan 16 ezer, ebből a hiteles síroké 10—12 ezer, az embertanilag értékelhetőké 8 ezer volt 1970-ben. A 3 millió halottnak a 8 ezer váz 0,27%-a, a maximálisan 438 feltételezhető 16 ezer pedig 0,54%-a. Ezt a számot (tehát a 0,27-et vagy a 0,54-t) nevezhetjük feltártsági aránynak. Mivel az avar kor születési, növekedési és halálozási értékei lényegesen nem térhettek el a 10—11. századi állapotoktól, és a feltárt anyag is közel hasonló nagyságrendű, az avar korra is lényegében azonos feltártsági arányokat várnánk a Györffy által feltételezett, a honfoglaláskor már itt talált 200 ezer lélekre alapozott számításoktól. Valójában a helyzet teljesen más: ha ugyanis km -énként 1 lakos jutott a honfoglalás időpontjában az itt-találtakra, akkor az 200 ezret jelent. Ez (hasonló állapotokat véve alapul), a teljes avar korra (567—828: 10 nemzedék, 567—895:12 nemzedék) 2 millió, illetve 2 millió 400 ezer embert, tehát sírt jelent (átlagokkal számolunk, és nem vesszük az avar koron belüli, 567—828 közötti népességszaporodás ütemét, mert a feltárt temetkezések is glo67