Makkay János: A magyarság keltezése – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 48. (1994)

kizártnak tartjuk, hogy a késő avar kori települések és a temetők óriási (és napról napra gyarapodó) számát tekintve a Kárpát-medence betelepült részeinek teljes lakossága csak fele annyi lett volna, mint a részben a Don partjaitól menekülő, súlyos vereséget szenvedő, családtagjait (részben) elvesztő, két, sőt három úton menekülő Árpád népéé. 2.12. Népességszám becslésére régészeti adatok alapján a Y. Shüoh ajánlotta módszerek (lásd a 291. j.!) nálunk az 567—1000 közötti időszakra nem alkalmazhatóak, mert az avar kor településeinek kutatása szánalmasan elmaradott. Maradnak a temetők, de az adatok ott is hézagosak, abszolút értékek még csak nem is becsülhetők. így egy kísérlettel azt igyekszünk megállapítani, milyen lehetett az őslakók és az 895-ben bejöttek aránya. Az őslakók az avarság mindenkori településterületének népeit jelenti, nem szerepelnek tehát a régészeti elterjedéstérképeken kívüli temetők népei, így például a Felvidék feltehetően szláv lakosai. 2.12.1. Az összehasonlítás alapját a máig feltárt, talált, előkerült avar kori, ill. honfoglalás és Árpád-kori temetők, temetkezések, továbbá a közelmúltig két nagy gyűjteményünkbe (a budapesti Természettudományi Múzeum Embertani Tárába és a szegedi egyetem Embertani Gyűjteményébe) került embertani anyaguk jelenti. Az avar korj, honfoglalás kori és korai Árpád-kori temetők felfedezési körülményei nagyjából azonosak, ugyanannyira vannak kitéve a véletlennek. Ami eltérés van az avar koriak és Árpád-koriak (soros temetők) felfedezési körülményei javára (a nagy temetőket földmunkák könnyebben és gyakrabban megtalálhatják, mint a kisebb sírszámú Hampel A — középrétegi temetőket ), azt ellensúlyozza a honfoglalás kori temetők sekély temetési mélysége (annak tanúbizonyságaként, hogy Árpád népe biztosítottnak látta halottai nyugalmát az egész országban, jóllehet előfordulnak nagy aprólékossággal kirablott temetkezések is, mint pl. Bashalom vagy Derecske esetében), továbbá az, hogy kutatásunk — helytelenül — mindig nagyobb gondot fordít 10. századi honfoglaló temetők, mint késő avar temetők feltárására. E körülmények nagyjából kiegyenlítődnek, és így feltehetjük, hogy a feltárt temetők és sírok egymáshoz viszonyított aránya a hajdan eltemetett avar kori, ül. honfoglalás kori és 11. századi lakosság nemzedékeinek egymáshoz viszonyított arányát (és nem a lakosságok abszolút számát) tükrözi. Ha viszont tekintetbe vesszük, hogy az általában nagy sírszámú és nagyobb átlag65