Makkay János: A magyarság keltezése – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 48. (1994)

onogurokat?) a Tiszán túlra kergette volna. A rendelkezésre álló források szerint azonban hadműveletekre nem került sor. 796-ot követően 799-ig a délnyugati részeken "a frankok semmit sem foglaltak el a tudun országából". 802-ben még az avar—frank határon volt harc ad castellum Guntionis egy frank—bajor kézen lévő várért, ahol az avarok voltak a támadók, és a védők szenvedtek vereséget (amit Bona a forrás kétségtelen adatával szemben avar vereségnek vél). Jogos tehát a következtetés, hogy a frank háborúk során "maga az avar nép és szállásterület nem fogyatkozott meg, nem pusztult el, ... a kagáni székhelynek a szétrombolásáról szóló tudósítást ugyancsak irodalmi sallangnak, retorikus dísznek kell megítélnünk." Az avar hatalom teljes összeomlása akkor következett be, amikor Krum bolgár kán megtámadta a frankoknak már behódolt alföldi és szlavóniai avarokat (és onogurokat). Nem tartjuk kizártnak, hogy hadjáratának az emlékét őrzi egy szerémségi ősi helynév, a magyar Karom, amely a bolgár Krum-ra. visszavezethető Karum-bó\ keletkezett, "magyar", azaz puszta személynévi névadással (a kérdéshez lásd 2.4.11.et!). Ebben az esetben azonban a Belgrádra vonatkozó, kétségtelenül 895 előtti Fehérvár nevet nem arra vezetnénk vissza, hogy Árpád népe a dunai bolgárokkal való kapcsolatai, vagy a Metóddal való al-dunai találkozás miatt ismerte és nevezte el a helyet, hanem arra, hogy a 9. századi kárpát-medencei magyarság adta ezt a nevet a bolgár-szláv vagy ószerb névalak tükörnévi kölcsönzésével, vagy párhuzamos névadással. Ezt nem zárja ki Benkő megállapítása, hogy e névadási mód török nyelvi környezetben történt meg, hiszen Krum 809-ben Belgrádot is elfoglalta, és tudjuk, hogy a város — Alba Bulgarica — parancsnoka 858—888 körül egy Böritarkan 'farkastárkány' nevű személy volt. Belgrád bolgár neve csupán a magyar nyelvben maradt fenn, ami egyértelműen bizonyítja, hogy 895 előtt magyar nyelvű lakosság ismerte és nevezte a várat Nándorfehérvárnak. Krum tehát 803—805 között teljes győzelmet aratott a már meggyengült avarok felett, a kagán és vezérei a frankokhoz menekültek, a dunántúli avarság is belátta, hogy a frankokkal szembeni további ellenállás reménytelen. A tudun 803 végén megkeresztelkedett, és elfogadta Nagy Károlynak a feltételeit. Ezzel befejeződött a frank—avar háborúk kora. 51