Makkay János: A magyarság keltezése – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 48. (1994)

A 15—16. század fordulóján élt bajor Aventinusnál megőrzött egyik adat szerint az úgynevezett avar rezervátumot már 858-ban déserta Boiorum-пдк nevezték, ami úgy is értelmezhető, hogy a hajdani "boi pusztaság" ismét lakatlan lett. A kérdés pontos elemzése azonban más mutat. Strabón antik geográfus (Кг. e. 64/63 — Kr. u. 23 után) említi, hogy a Boirebistas-vezette háborúkban a bóiok annyira kipusztultak, hogy az Alföld északi pereme a "boiok pusztasága nevet kapta {Geógraphika V. 1. 6., Vn. 1. 5., VII. 3. 11., VII. 5. 2., VU. 5. 6.). Szabó Miklós szerint ez túlzás és félreértés: a "pusztaság"-ot földrajzi kifejezésként kell felfognunk, amely a táj jellegére utal. Érdekes, hogy amikor Ibn Battuta 1325 után a kipcsak pusztákra utazott, a Fekete-tengertől északra, tehát oda, amelyet Justinus után Regino népek sokaságát éltető pusztának (solitudo) nevezett, ő Dest Kipcsak-пак - a kipcsak pusztának írta le: "DeSt a turkok nyelvén pusztát jelent. Ez a puszta szépen művelt viruló terület." Egyébként Anonymus Justinus után (Históriáé Philippicae, Kr. u. 2. század?, ill. az ebből a 7. században készült kivonat, Exordia Scythica alapján) adja Dentü-mogyer leírását (cap. 1), és nem szegény, puszta területnek írja le. A solitudo üyesféle értelmezését ismételten megerősítette Szádeczky-Kardoss, miszerint nomadizálók nem lakatlan települési területéről van szó. Az Alföld 9. századi nomád jellegű települtsegi állapotának azonban a késő avar kori települések óriási száma és jellege ellentmond. Az Alföld a 9. században nem volt lakatlan, és települési szerkezete sem volt nomád jellegű! (Lásd még 2.11.9. és 3.3.1.!) 2.11.6. Egy másik ellenérv az avar uralom politikai-katonai szervezetének és önállóságának megszűnésével kapcsolatos okok és körülmények elemzésével függ össze. Nagy Károly elsősorban birodalomépítési célok miatt kezdte el a keleti határokon túl élő, kisebb-nagyobb nehézségeket ugyan okozó, de már hosszú évtizedek óta lényegében békében élő és békésen viselkedő kései avarság megrendszabályozását. Kisebbnagyobb háborúi (791, 795, 7%—802) azonban igazi győzelmet nemigen hoztak. Ez a korabeli objektív forrásokból világosan kiderül (pl. Annales Regni Francorum). Az uralkodó érdemeit hangsúlyozni igyekvő források persze olyasféléket írtak, hogy az avar nép megsemmisült, Pannónia lakatlanná vált, az avaroknak a nevük sem maradt fenn, "az 325 avarok egész nemessége, s jó híre a sírba szállt, az elfogott tudun ... 49