Makkay János: A magyarság keltezése – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 48. (1994)

198 Kmoskó hagyatékából, de 1979-ben nem tett erről említést (vagy el akarta hallgatni). Hiszen valójában nem említette 1954-ben, hogy Kmoskó ismerte ezt a párhuzamos tudósítást. Különös, hogy Czeglédy saját állítása szerint egészen 1982-ig nem fért hozzá egy Berlinben(!) megtalálható kötethez. Nehéz elhinnünk, hogy egy akkori külügyminiszter sógora ne tudott volna Berlinbe kijutni egy üyen fontos célból! 2.9.3. A savartoi asphaloi, amit Konsztantínosz csak Árpád népére vonatkozóan használt, szintén török nyelvi név. 2.9.4. Egyértelműen török eredetű a középkori és mai magyar ethnikum, állam és nyelv elnevezése az összes európai, indoeurópai és más (finn, észt, török) nyelvekben. Ennek a kérdésnek a részletes elemzése Király Péternek köszönhető. Ez a — mondjuk — Hungarus név a türk on-ogur (vagy oguz) 'tíz ogur' népnévből ered: tíz törzsből álló nép. A törökből vették át a szlávok: on-ogur > *onugur > *ongur ószláv ogr. A szlávok így nevezték az onogur törököket, majd később a magyarokat is, de "ezzel a névvel soha egyetlen más népet nem jelöltek a forrásokban, ... csak a magyarokat!", mivel ők az onogur törzsszövetség részei voltak, illetve "az onogurok és magyarok egy részének azonossága következtében." Király szerint minden szláv dialektusban megvan ez az *ongur > og%rt(in)/og%re alak, azt tehát a szláv szétvándorlás kezdete (legkésőbb а Кг. u. 6. század) előtt már alkalmazni kellett volt az ősszláv nyelvterülettől délre a sztyeppén élő török nyelvű onogurokra. Az időpont nem zárna ki közvetlen, vagy szlávok közvetítésével történt onogur > germán átvételt sem, hiszen onogurok már az 5. században jelen voltak a Kárpát-medencében. A szláv, bizánci görög, ill. más európai nyelvekbe átkerült szó hangalakjai az egyes szláv dialektudok sajátságainak (a nazális $ különböző reflexeinek) megfelelően különböznek. Valószínű, hogy a középkori orosz nyelvnek az ugorságra (tehát finnugor rokonainkra) használt neve: Ugra, lúgra, ugor, iugor, ugyancsak az onogur-пак a denazalizálódott fejlődése, és így az ogur/onogur — ugor szavak közötti hasonlóság nem véletlen, hanem törvényszerű. Ebből azonban arra is következtetni kell, hogy 375 után az erdős zóna finnugor népeinek legalább a déli része török, azaz onogur uralom alatt állott. így a Afa&yar(országot), illetve magyar-t jelentő, az onogwr-ból származó név az óorosz Ugor, orosz ugrin, ukrán vúhor, úhor, Uhry, Uhor, cseh uher, UhH, szlovák Uhor, a szlovén (V)+oger, óger, vogrin, 33