Makkay János: A magyarság keltezése – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 48. (1994)

Karcsa, Kartal, Kolcsoj (> Kölese), Kont, Kurd, Kurszán, Kus, Ond, Örsúr, Sártvány(vecse) nemzetség, Tiván, Torontál, Turul, Uza, Zuard, Zovárd (nemzetség), Zongor. A fennmaradt 180—190 nemzetségnév közül etimológiája szerint körülbelül 12 finnugor/magyar, 35 török, 78 ismeretlen, 14 német, 30 szláv, 9 héber(!), 9 görög vagy latin, 2-3 talán iráni eredetű lehet. Kniezsa István szerint viszont all. századi magyar szállásterületen "...a szolgaréteg valóban nagyszámú és finn-ugor magyar jellegű volt, ...Ennek a nagytömegű szolgarétegnek a magyarságát az oklevelek névanyaga világosan bizonyítja. Egy-két helységen kívül ez a névanyag jóformán teljesen magyar, amelyben alig egy-két törökös és szláv jellegű név található. Ezek a magyar nevek ... élesen különböznek a pogány magyarság vezető rétegének a neveitől is, mert ... míg ezek túlnyomóan török jellegűek (...), addig a szolganevek óriási többségükben a magyarból származnak ... Fekete, Kese, Fejér, Fehéra, Szőke, Tar, Társa, Tárcsa, Mag, Magló, Meddő, Ebed, Kölked, Ravasz, Gyisznód, Farkas, Nyest, Csuka, Sügér, Csík, Bogár, Som, Somos, Búza, Kérő, Látó, Ütő, Nyúzó, Leső, Kapó, Maradék, Játék, Nemhívő, Nemvaló, Hitlen." "Ez a magyar szolgaréteg volt tehát az, amely nemcsak a magyarság török eredetű vezető osztályát, hanem az itt talált szláv és egyéb őslakosságot is teljesen magyarrá tette. De ennek a rétegnek köszönhető az is, hogy Magyarország helynévanyagának szembeszökő magyar jellege van.""

2 Az óriási anyagból soroljuk még fel a következőket is: Ajándék, Árud, Csere, Feles, Nevetlen, Senki, Buta, Csámpa, Csúnya, Hazug, Hitvány, Hülye, Részeg, Részeges, Szennyes, Tolvaj, Első, Ketüd/Ketted, Hármas, Négy, Negye, Négy, Negyed, Üteh = Öt, Hota/Hata = Hat, Hatos, Heteh - Hét, Hetes, Tize = tíz, Negyven, Vtwend (szolganő 1171ben), Bús, Kedvetlen, Kínos, Szegény, Szomorú. Az 1092-es Szent László-oklevélben szereplő erdélyi királyi sószállítók nevei zömmel egyelemű magyar szolganevek: San = Csány, Nesinc = Nesincs, Nanasca = Nánász(a), Sacan = Csákány, Zakan/Zachan Zákány, Béla, Kasudi - Kásádi, Cuna = Kuna (nyest vagy Csúnya?), Keta = Kötő, Rescadi = Részedi. Az erdélyi Kenyérmezőn fekvő Sajt vagy Sajti (Sahtu) falu királyi sószállítói pedig 1138-ban kivétel nélkül hasonló magyar neveket viseltek: Aianduk = Ajándék, Bise = Biese vagy Bese, Buken = Bökény, Ceuse = Kőcse vagy Kese, Forcos = Farkas, 22