Makkay János: A magyarság keltezése – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 48. (1994)

kagánomnak ... és ez az egyetlen kiböngészhető szó a magyar kündü-nek, majd az egyeduralkodóvá lett Árpádnak a megszólítása volt. A lényeg ebből az, hogy a halomi felirattöredék — a székely rovásírással való szoros kapcsolatai ellenére — nem a kárpát-medencei (szarvasi—nagyszentmiklósi) késő avar kori íráskörhöz kapcsolódik, hanem a türk-kazárhoz, illetve ázsiaihoz. A kérdésben kiemelkedően fontos, hogy az 1980-ban ismert magyar (azaz székely) rovásírás e és о (illetve a) hangokra vonatkozó jeleit a glagolitából a bolgároktól, illetve a török nyelvből hiányzó két különleges magyar hang, az / és a h jelét a görög ábécéből valóban a Fekete-tenger vidékén vették-e át a székely rovásírásba. Király Péter ugyanis rámutatott, hogy "...a glagplita írásnak a keleti szlávok közötti elterjedésére nincsenek megbízható adatok. Valószínűbbnek látszik az a feltevés, hogy e két betűjel vagy a glagolita írást használó bolgároktól [tehát a Balkánról] került át vagy belső fejlődés eredményeképp alakult ki." Hiszen a Metód halála (885. április 6.) után Moráviából a horvátokhoz menekülő ún. morva misszió elteriesz890 tette a horvátoknál a glagolita írásmódot, a glagolita jelek tehát akár az alföldi bolgár-szlávoktól, akár a korai horvátoktól könnyen átkerülhettek a 9. századi, honfoglalás előtti ősmagyar nyelvuekhez, közöttük a székelyeknek nevezett csoportokhoz. Az önálló belső írás-kialakulás lehetőségét természetesen kizárva, egyértelmű a következtetés: az átvevő székelyek nem lehettek olyan székelyek, akik a honfoglalás után éltek a Kárpát-medence nyugati és délnyugati peremein, és nem lehettek török székelyek. Azok a székelyek voltak, akik mint a késő avar kori ősmagyar nyelvű lakosság része voltak kapcsolatban a 9. században a balkáni szlávsággal. Közvetlen székely—keresztény bolgár kapcsolatot lát ebben a kérdésben H. Tóth Imre, ami értelemszerűen honfoglalás előtti, a Kárpát-medencében zajló érintkezésekre utal. A leglényegesebb következtetés azonban így szól: miért kellett volna egy Györffy, Makkai, Németh és mások szerint állítólag török nyelvnek (a székelyek nyelvének) olyan hangok (f és h) jelét pótlólag átvenni a görögből, amely hangok különleges magyar hangok, és a törökben hiányoztak? Mit akartak volna a székelyek ezekkel a jelekkel jelölni, ha akkor állítólag még török nyelvükből maguk a hangok hiányoztak. Ha a 9. és 10. században a törökben hiányzó hangok jeleit vették át a székelyek saját hangjaik jelölésére, akkor a székelyek nyelve az átvétel idejében nem lehetett török nyelv. Éppen ezért történt meg az, hogy ezeket a jeleket nem a 156