Makkay János: A magyarság keltezése – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 48. (1994)

beolvasztották a szlávok (bulgárok és Oroszország török—tatár népeinek nagyrésze) vagy elvegyültek a románsággal (kunok, besenyők)." 9.3. Az Éry Kinga által a 6—12. századra kidolgozott embertani kép alátámasztja modellünket. Az avar kor összetett anyagában jelentős részt képvisel a kelet-európai sztyeppi és erdős zóna, köztük a Kámavidék irányába mutató népesség. Ezek az ún. "keleti finn" elemek (amelyek a 10. századi honfoglaló temetőkben nem találhatóak meg!) főleg a nyugat-dunántúli és a kisalföldi területeken vannak jelen (tehát a székelyekkel rokon nyelvjárások régi területén). Az avar korban és a 10. században egészen sajátos a Duna—Tisza közének az eltérése az ország többi részétől, ami a hatalmi központ itteni helyével függhet össze. Az avar korban hasonló volt a helyzet: a központ a Duna—Tisza közén volt, és 670—680 tájától társulhatott hozzá a Kelet-Dunántúl a mezőföldi fejedelmi csoporttal, az onogur-közép avar főnökökkel. A honfoglalás korában Árpád fejedelmi kíséretének szállásterülete a Felső-Tisza vidékén volt először, de jó adatok vannak a fejedelmi központ helyére a Duna—Tisza közén is. A Duna—Tisza közén azonban ez a fejedelmi folyamatosság a 9. században megszakadt, a késő avar kori vezető réteg a kagánnal együtt elmenekült, vagy áttelepítették, és helyüket valószínűleg a Tiszántúlról érkező, ott avar kori (vagy még régebbi, netán szarmata?) eredetű lakosság foglalta el (a Krum elől menekülő lakosság?). A honfoglalók azonban különböztek az itteni avar kori lakosságtól. A honfoglalókat főleg az európai — közép-ázsiai sztyeppövezet embertani jellege határozta meg, legmongoloidosabb része a hatalmi központokban, a Duna—Tisza közén és a Felső-Tisza vidékén élt. Aligha lehet kétséges, hogy ez az uralkodó réteg különösen török ethnikumára utal. "Az Árpád-kori népesség kisebb hányadát a honfoglalók leszármazottai, nagyobb hányadát a honfoglaláskor helyben talált lakosság utódai alkották", állapította meg Éry Kinga. Számos adata szerint az avarság és a honfoglalók között nincs embertani hasonlóság, sem általában a honfoglalók és az Árpád-kor népei között. Van viszont kapcsolat az avar kori és az Árpád-kori népesség között, ami az avar kori lakosság jelentős részének a továbbélését bizonyítja a Dunántúlon, a Kisalföldön és feltehetően az adatokban nagyon hiányos Tiszántúlon is. "..Az Árpád-kori népesség esetében a leginkább különösnek a honfoglalóktól való nagyfokú különbözőségük minősül, ez ugyanis olyan mértékű, hogy ennek alapján az Árpád-kori népesség nem is tekinthető a honfoglalók 154