Makkay János: A magyarság keltezése – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 48. (1994)

Loránd értelmezése és fordítása eltér Szűcsétől, nem az állatok kategóriájába sorolja a rabszolgát, hanem az exportárukéba: "Senki se merjen ... rabszolgát vagy rabszolganőt ... Magyarországon kívülre eladni vagy kivinni. ... sem pedig ... egyéb állatot, mint ökröket." Mindenesetre nem volt ok és indok az ínség nevének, ethnikumának és neveinek a feljegyzésére, csak török, főleg onogur uraikról, azok neveiről és tetteiről szólt néha az írás. Bay Zoltán egy hosszú és alkotó élet tapasztalataiból szűrte le, hogy "...a magyarság inkább vállalja az elnyomatást, mintsem hogy igyekezzék másokat elnyomni.", ami tükrözheti egy, a finnugor ősidőkben megélt, hosszú évezredekig tartó, háborúságok nélküli békés lét örökségét. Hiába bizonygatta Szinnyei József kis könyvecskéjében oldalakon keresztül azt, hogy a finnugor elődök és az egész ugorság és finnség ősidők óta harcias népek voltak, mégis Vámbérynek volt igaza: "Amint a szárazföld belsejében lakó emberből csak ritkán válik jó hajós, valamint a síkság lakója nem igen alkalmas a hegymászásra, ép oly kevéssé nőhette ki magát a finnugor származású ember sajátságos életmódjával harcossá és világhódítóvá, ... ép ezért kellett a Pannoniát meghódító magyarok zömének egy honvéd török-tatár törzshöz tartoznia." Ősidők óta békés szándékú nép voltunk tehát, és régóta ennek isszuk a levét. László Gyula Szőke Bélára hivatkozott, aki már korábban "...megfogalmazta azt a feltevést, [hogy]: ezek a köznépi temetők a 10. sz. második feléből és a 11. első évtizedeiből a 'késő-avar' temetők folytatásai! Mellékleteik nagy része pedig közös közép-európai viseletről tanúskodik, úgy látszik a X. század szegénysorának temetőit találjuk itt, amelyek közt van magyar, de van szláv is, s talán-talán még avar meg gepida is.!" [Lásd még 3.9. h) és 6.2.!] 8. Röviden az ősmagyarok korábbi őstörténetéről 8.1. Akárhányszor, bárhol és bármikor sodorták is el és szervezték meg az ősmagyar ethnogenezis addigi szakaszaitól teljesen idegen és független (török vagy esetleg iráni) népmozgások az ősmagyarság elődeit, a megoldás egyik kulcsa mindig az, hogy hol éltek ezek az elődök a 144