Makkay János: A magyarság keltezése – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 48. (1994)

mészetesen nem magyarul beszéltek, éppen úgy, ahogyan a hunok, avarok, besenyők, kunok és tatárok sem. Magyarul beszélt viszont a késő avar korban az uralmuk alatt élő ősmagyarság. Bóna István 1965-ben közel jutott ahhoz, hogy elfogadjon egy olyan elméletet, hogy a késő avar kor griffes-indás leletanyaggal jelzett népessége nem törökül beszélt. Mint írva volt, a karoling források az avarokat, mint dunántúli etnikai tényezőt teljesen figyelmen kívül hagyják. "Bonyolítja a helyzetet s látszólag alátámasztja a fentieket a nyelvtudománynak az a megállapítása, hogy avar eredetű magyar helynevet nem lehet biztosan kimutatni. Nyelvészeink azonban ezt a megállapítást néhány VI. század végi, VII. század eleji korai avar török személynévből, valamint a késői avar államszervezet néhány török méltóságnevéből vonták le. Az utóbbiak egy részét azonban nem török népek pl. a magyarok is használták. E régebbi nyelvi vizsgálatok még nem vehették figyelembe a régészetnek azt a ma már egyre szilárdabb új eredményét sem, hogy a VII. század végén új keleti néphullám önti el az avar birodalom területét s e nép vagy népek nyelvére eddig nem utalnak adatok. Az egyre égetőbbé váló problémának nehezen képzelhető el más megoldása, mint az, hogy a griff es-indás késői avarság nem törökül beszélt." "Emellett nem elhanyagolható szempont a peremterületek avarságának nyelvi elszlávosítása sem... az avarság sorsára utaló annales adatok a IX. század 1. felében nagyon vérszegények. Ezt elismerem, de csak azzal a megszorítással, hogy ugyanebből az időből viszont a Drávától északra lakó pannon-szlávokról semmiféle egykorú híradásunk sincs." Különös, hogy a kettős honfoglalás teóriája szenmpontjából kritikus első idézet szövege teljes mértékben kimaradt az opponensi vélemény másik változatának szövegéből. így 1987-ben Bóna már súlyos érveket hozott fel a kettős honfoglalás elmélete ellen, ő is elfogadhatatlannak tartja a 11—13. századi magyar helynevek és a griff es-indás avar kori temetők elterjedésének "látszólagos (ám korántsem véletlen)" egybeesését, illetve összevetését László Gyula által (az nem derül ki, hogy miben áll a "korántsem véletlen"). Az érvek között van a griffes-indás kultúra 8. század végi, 9. század eleji megszűnése (ami azonban miért is jelentené az ezt a kultúrát és ilyen öveket viselő nép megszűnését), a Káma vidéki és a késő avar kori leletanyag jelentős különbségei, a Közép-, sőt Belső-Ázsia felé mutató késő avar kori leletfajták (török fajú és nyelvű nép hagyatékától ezt egyébként el is várjuk!), sőt a griffes-indás teme138