Makkay János: A magyarság keltezése – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 48. (1994)

dásnak Aszparuch bolgárjainak az elvándorlása/elválása után kellett megtörténnie, minden bizonnyal még a sztyeppén, hiszen a volgai bolgárságon keresztül az erdős zóna déli részén élő finnugor rokonságra is alkalmazták. A névadók tehát nem a déli vagy nyugati szlávok voltak, hanem azok a keletiek, akik az avarokat óboroknak nevezték (lásd 2.9.4. és 3.3.1.!). 6.2. László Gyula munkáiban a kettős honfoglalás gondolata fokozatosan fogalmazódott meg, és már 1944-ben megfoganhatott. Az 1955-ben megjelent avar könyvében megállapította, hogy 670—680 táján nagy tömegű nép áramlott be a Kárpát-medencébe, "ezt a megállapítást azóta elfogadta régészettudományunk", bár a szerzőjét nem mindig idézik. A feltevést részletesen 1970-ben, 1978-ban és további ' 799 tanulmányokban fejtette ki. Nem tudjuk elfogadni azt a véleményt, hogy az ún. kettős honfoglalás elmélete a középkorra jellemző szkíta vagy hun eredetteória módosított változata lenne. 1955 után, de még a kettős honfoglalás igazi megfogalmazása előtt, feltehetően Csallány Dezső részben tévesnek bizonyult "adataira" és sietve építve közölte 1958-ban Györffy György azt az elgondolását, amelyet a kettős honfoglalás tételével oppositioba. helyezve egy másik vagy korábbi honfoglalás-пак nevezhetnénk. A pro és a contra érvek 15 pontja után úgy vélte, "...hogy a magyarságnak, a bizánci források türkjeinek régészeti és embertani hagyatékát a bronzöntéses griffes-indás leletanyagot tartalmazó temetőkben kell keresnünk." A feltevéshez az egyik — vagy netán fő? — érvet, kiindulópontot az adta, hogy akkor csaknem százszor annyi avar [kori] sír volt ismert, mint ahány magyar [Hampel A?, Hampel A+középrétegi?], és a "hiányzó magyarokat" pongyolán fogalmazott felfogása szerint talán a késő avar [kori] sírok rejtették volna magukban. Később azonban Györffy Szőke Béla véleményét követte, aki megállapította, hogy a korábban szlávnak vélt 10. századi köznépi temetőkben vannak Árpád népének közrendű magyarjai. Egy ilyen tétel csak akkor tartható, ha hisz valaki a kettős honfoglalásban, vagy ha feladja azt, hogy Árpád és 895-ös népe magyar vagy szintén magyar volt. Hiszen a griff es-indás temetők nem 9—10. vagy 11. századiak. Logikusabb lett volna a feltevés, ha arra következtet, hogy a nagy avar kori temetők nem feltétlenül gr iff es-indás, hanem inkább szegény sírjai által képviselt közösségek jelenthették azt a réte136