Makkay János: A magyarság keltezése – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 48. (1994)

Nester Feieruar (1624). Sajnos az, hogy ez "...a IX. századra feltehető magyar helynév elhalt-e a honfoglalással, vagy megvolt a magyar név folyamatossága a középkoron át, az kritériumok híján nem dönthető el." Bizonyára nem halt el, hiszen a helytől távol élő csángók a 16. században nyilván nem adtak egy, a 9—10. századi névadásra jellemző nevet egy idegen helynek. g) A Székelyföld nyelvi megosztottsága majdnem olyan nagy, mint az egész magyar nyelvterületé, a székely nyelvjárásoknak rokonaik vannak a magyar legkülönbözőbb részein. Ilyen állapot nem jöhet létre egy olyan esetben, ha török anyanyelvű székelyek Erdélyben tanulták volna meg a magyar nyelv ugyanazon nyelvjárásait, amelyek az egész magyar nyelvterületen éltek (ehhez az kellett volna, hogy ezek a nyelvjárások kicsiben jelen lettek volna a Székelyföldön a székelyek érkezése előtt). "...E különbségek nem a Székelyföldön alakultak ki, hanem az előző településterületről a székelyek maguk hozták őket." E kapcsolatok főbb irányai a következők: Marosszék: a Pozsony vidéki és mosoni terület, továbbá az Őrség (Őrvidék) felé, Telegdiszék (később Udvarhelyszék): főleg Baranya és Valkó megye (tehát a szlavóniai Kórógy, Haraszti, Rétfalu, Szentlászló) felé, a külső székelység (Sepsi-, orbai-, kezdi és csíki székelyek): ismét az Őrvidék/Őrség felé. A kapcsolatoknak nemcsak nyelvi, hanem pl. népköltési része is van. h) A Székelyföld hely- és személynév-anyaga legnagyobb részében magyar, és ennek következtében anyanyelvileg a székelység már betelepülésekor magyar volt, különben a névanyag más jellegű lenne. Ennek megfelelően a Keleti-Kárpátok völgyeiben a székelyek betelepülésekor már élt szláv, illetőleg bolgár-szláv lakosság. Erős szláv jelenlét hangsúlyozása a Székelyföldön a székelyek érkezése előtt a pánszlávizmus malmára hajtja a vizel, és nem felel meg a tényeknek. Melich Jánosnak lehet igaza: a 10—11. században a földrajzi nevek alapján ítélve a magyarság többségben volt az egész Tiszántúlon, a későbbi Valkó megye területén, Vidin táján, Temesben és Erdélyben is. Ugyanakkor ezeken a területeken nem volt számottevő szlávság. A szlávság szerepét szélsőségesen eltúlzó történeti kutatásnak Szabó úttörése nyomán (lásd 2.1

1.9.!) figyelnie kellene már a régészeti adatokra is. Békés megyében nyoma sincs ilyen korai szláv jelenlétnek. Vác térségé116