Makkay János: A magyarság keltezése – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 48. (1994)

ta meg a lehetséges kapcsolat területét (a Dunántúl déli részét és a Dráva—Száva köze ómagyarlakta területeit, így a Szerémséget) a 10. században (lásd még 3.4.2. és 3.6.1.!). Bálint szerint is a 11. század volt az az időszak, amikor a magyarság (azaz Árpád népe) a sűrűn lakott, tiszta szláv területekkel (Szlavónia, Horvátország, Dalmácia) terjeszkedése folytán érintkezésbe került. Másrészt, mint említettük volt, van olyan vélemény is, hogy az ószlovén (+kaj-horvát/kajkavi) dialektusterület egykor a Balaton térségéig (netán magáig Zalavárig) terjedt, így a denazalizáció előtti, a nyugati délszláv és ősmagyar közötti nyelvi kapcsolatok keltezése (7—9. század), területe (a Dél-Dunántúl és a Dráva—Száva köze, valamint a nyugati határsáv), valamint az átvevő magyar nyelv ethnikuma (a honfoglalás előtt az említett területen élő, késő avar kori ősmagyar lakosság) egészen egyértelmű. Árpád népe honfoglalásának az időpontját azonban egy ilyen, kizárólag szláv hangtörténeti kérdésnél (főleg hogy a denazalizáció keltezésénél éppen a magyar honfoglalás időpontját, a szláv népek közé befurakodott éket is figyelembe vették) nem szabad meghatározónak venni. A denazalizáció folyamat volt, és a 9. században bizonyára megindult már. így lehetőség volt arra, hogy a magyarba átkerüljenek a nazális hangalakot még őrző, illetve az azt már elvesztő jövevényszavak is. Benkő Loránd be is mutatja, hogy az eredetileg nazálist tartalmazó szláv jövevényszavaink kétféleképpen viselkednek: egy részük magánhangzó + n vagy m kapcsolatot mutat (tehát megőrizte a nazálist, pl. konkoly), vagy puszta magánhangzós alakban szerepelnek (gúzs). Az előbbiek 11. század előtti átvételt jeleznek, az utóbbiak 11. század utánit (az ilyen szavak átvétele tehát all. században szünetelt volna?). Ha leszámítjuk azokat a jövevényszavakat, melyek kétszer is átvételre kerültek (az első esetben még megőrizve a nazálist), vagy esetleg a magyarban denazalizálódtak (donga ~ duga, konc — kusza, korong ~ kuruzsol, Menszáros ~ mészáros, munka ~ тика, ponk ~ pank ~ pánk ~ punk ~ pók, sánta ~ sétál), akkor alig van olyan átvétel, amely már a szlávban denazalizálódott alakból származna: lednek, jegenye, lukma — lukna, szuszék, patkány, vitéz és a gúzs, gui >. Ez utóbbi azonban "...nem származtatható azokból a nyelvekből, amelyekben megvan, amelyekből viszont magyarázható volna, azokból nem mutatható ki." Ilyen jövevényszavaink túlnyomó többsége még a nazálisos alakban, te103