Makkay János: A magyarság keltezése – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 48. (1994)

tekben, amikor különböző hangtani, szókincsbeli okokból egy ennél korábbi balkáni szláv (délszláv, óbolgár, szlovén, óegyházi szláv) átvételre is lehetőség lenne, Kniezsa azt kronológiai okokból (895) nem fogadja el (2. táblázat). Például a kërëszt -nél: a nyilvánvalóan délszlávból való átvétel: "...a magyarban a legrégibb szláv rétegbe tartozik, de nem-igen lehet honfoglalás előtti." A görög-né\: "Hogy a magyar szó honfoglaláselőtti, tehát az oroszból való átvétel, az nagyon valószínű, de bizonyítva nincs..." A szerencse esetében: a megőrzött nazális miatt 10. század utáni "átvételre nem gondolhatunk", a magyarság viszont "... a nyugati szlovénekkel sohasem érintkezett, keleten pedig a nazálisnak ... a X. századon túl semmi nyoma." Másutt a Dombfovica (Bihar m., 1374) szláv helynévnél inkább feladja a szláv eredetét, csak ne kelljen feltennie, hogy "honfoglalás előtti időből való" átvétel. Másrészt úgy látta, hogy a lencse és a szerencse cs-je szinte minden korai szláv dialektusból levezethető, és а с ~ magyar cs megfelelés "nyilván hanghelyettesítéssel magyarázandó olyan korból, amikor a magyarban а с hang még ismeretlen volt." Nos, Bulcsú már 948-ban használta а с hangot (lásd 3.7.7.!), és így a daróc 'nyúzó' szó, valamint szervezet is meghonosodott a magyarban már 948 előtt. Más esetekben az Árpád népe mezőgazdasági technikájának honfoglalás kori még elmaradott voltáról szóló régi tézis a kizáró tényező egy korábbi átvétel lehetőségénél. így a palol ('szelel'), valamint a parlag esetében is. A szelelés azonban őskori technika, és a magyarok régen ismerték. A látszólagos ellentmondások feloldhatók, ha feltesszük, hogy ezek a délszlávból vagy délszlávból is levezethető átvételek 895 előtt kerültek át a magyar nyelvbe, a késő avar kor ősmagyar nyelvű kárpátmedencei népéhez, amely a szlovénokkal és a kaj-horvátokkal (szlovén csoport az egykori Pannónia Savia területén) természetesen a 7—9. században végig érintkezett (hiszen több, mint valószínű, hogy e balkáni szláv törzsek települési területe egészen a Balatonig terjedt.) Kniezsa néhányszor úgy oldja meg a nyilvánvalóan 895 előtti, szlávból való átvétel eme dilemmáját, hogy átadónak az oroszt javasolja. Ez azonban egy esetben (gúzs) nem járható út, egy másikban pedig {kërëszt csak a 885—895 közötti évtizedre korlátozódna. Ez a tíz év az akkoriban hadjáratokkal elfoglalt Árpád népe számára talán mégsem volt elegendő és alkalmas idő a kereszténység szimbólumának az átvételére. Végül a gö100