Makkay János: A magyarság keltezése – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 48. (1994)

egész magyar nyelvterületen megvan (a Fertőtől a Kis-Küküllőig, Szatmártól a Szerémségig), személynévi eredetű nem lehet, és a szlávból sem vezethető le. A vízneveknél főleg a Tiszától keletre mutatott ki Melich számos olyan folyónevet, amelyek 895 előtti eredetűek, szlávból való átvételek nem lehetnek (vagy csak szláv közvetítésűek), és a magyarba való kerülésük a valószínű átadó nyelvek régisége miatt 895 után szinte biztosan kizárható: Körös, Temes, Karasó, Tisza, Küküllö, Maros, Szamos, Bega, Aranka, Berekszó, Berettyó, Gyertyános, Kőkenyér, Sebes, Kórógy, Túr, Tekerőér, Hortobágy, Jószás, Ér. Honfoglalás előtti toponímia továbbélésére elméleti úton is lehet következtetni: ha a frank királyi birtokszervezetek gazdálkodási rendszere Pannoniában egészen Kálmán királyig fennmaradt, akkor az egy birtokrendszerrel feltétlenül kapcsolatban lévő 9. századi helynév-rendszernek is fenn kellett maradnia. Ismert eset, hogy a tihanyi bencés apátság alapító levelében ugyanúgy 10 halász szolgált a kerítőhálóknál, mint az osztrák bencések gazdaságában. Ugyanez érvényes a késő avar kori határvédelem rendszerének a fennmaradására Pannónia területén. Legújabban Tálos Géza foglalkozott ezzel a kérdéssel. 3.5.5. Tálos kimutatta, hogy a különböző típusú (és korú) helynevek elterjedése két sávot, egy belsőt és egy külsőt rajzol ki. A belső gyűrű vagy sáv teljes azonossággal fogja körül gyeputerulet peremeként a késő avar régészeti elterjedést, beleszámítva olyan, kritikus térségeket is, mint a Hegyentúl és a honfoglalás kori A anyagban annyira hiányos Dél-Dunántúl. A vonatkozó névanyagnak pedig olyan magyar tagjai vannak, mint Lövő, Száz, Hatvan, Les, Salgó?, amelyeknek Tálos óvatos fogalmazása szerint "feltétlenül kapcsolatban kell lenniök az avar államban előforduló népekkel." A Dunántúl déli felében kimutatott kettős védvonal a kalandozásokat közvetlenül követő időből (amelynek azonban valószínűleg van avar kori előtörténete is) tökéletesen összevág Tálos belső gyűrűjével, különösen a somogyi sáncvonal, ami azonos az Árpád népe által ténylegesen megszállt terület déli határával. Ez egyébként arra is utal, hogy a széles gyepűsávok nem voltak lakatlanok, csak a hatalmat kezükben tartó előkelők nem laktak ott. De vannak más, ennél is általánosabb lehetőségek! 3.6.1. Kniezsa István nagyszabású munkájában néhányszor egy különös keltezési elvet lehet találni: a magyar nyelvnek a Kárpát-medencében való első, 895-ös megjelenését adottnak véve azokban az ese99