Makkay János: A magyarság keltezése – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 48. (1994)

egyaránt) a lehetséges legkésőbbi időpontra tanácsos keltezni, a vándorút tartamát pedig a lehető legrövidebbnek venni. A szívós fennmaradásunk okaira egyébként nagyon kevés magyarázatot ismerünk. Fodor István helyesen emeli ki a politikai-katonai önállóság megőrzésének fontosságát, valamint azt, hogy a "nagy szomszédok" (azaz kazárok, bulgárok, besenyők) egyike sem tudta szétszórni Árpád honfoglalóit. 1.4.1. Az ősmagyar nyelv vándorútjának tehát egy folytonos láncot kell alkotnia (diffúziós terjedéséről ugyanis szó sem lehet), amelynek azonban nem ismerjük nyelvemlékek alapján a honfoglalás előtti tagjait. Kizárható az is, hogy a vándorúton egy idegen nyelvű nép nyelvcserével vette volna fel ezt a nyelvet, és hozta volna tovább nyugatra. Az anyagi kultúrában az egyes, egymáshoz közvetlenül kapcsolódó láncszemek mutathatnak kontinuitást, így a honfoglalás kori anyag első nemzedékének a leletei a maguk keleti párhuzamaival. 1.4.2. A két utóbbi pontból levonható egy olyan következtetés is, hogy "A nyelvileg értelmezhető adatok egyöntetűen azt bizonyítják, hogy a finnugor nyelvű magyar nép a 895 körüli honfoglalással költözött be Magyarországra." A honfoglalás és Árpád népe A kazár uralom alól 830 körül kiszakadt és a társult kabar/kovar törzsekkei megerősödött, Árpád vezetése alatt álló Árpád népe 895ben főleg a besenyő támadás miatt (talán azonban tervezett, tudatos honfoglalásként ) beköltözött a Kárpát-medencébe. Konsztantínosz császár szerint ekkor a türkök (azaz Árpád serege, vagy egy része) hadjáraton voltak a bolgárok ellen, de "...amikor a türkök hadjáratra mentek, a besenyők Symeonnal a türkök ellen jöttek, családjaikat teljesen megsemmisítették, és a földjük őrzésére hátrahagyott türköket gonoszul kiűzték onnét. Miután pedig a türkök visszatértek, és földjüket ilyen pusztán és feldúlva találták, letelepedtek arra a földre, melyen ma is laknak,..." Feltehető, hogy a menekülő megmaradtak a legrövidebb útvonalon igyekeztek túljutni a Kárpátokon és kárpáti rengetegeken, és a Keleti-Kárpátok szorosait választották. Az egyik forrás, valószínűleg 9