Bagi Gábor: A Jászkun Kerület és a reformországgyűlések – Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 47. (1991)

mélyek hiánya miatt, leginkább azonban a Kerületek csekély ország­gyűlési tekintélyének növelése érdekében íratlan gyakorlattá vált a Kerületekben, hogy a mindenkori nádori főkapitányt, a Habsburg nádorok rendszerinti bizalmasait - a kerületi közgyűlésnek nem felelős egyéneket - kérték el az első követi tiszt ellátására. ' A szilárd országgyűlési gyakorlat hiánya, s a Kerületek mérsékelt országgyűlési megbecsültsége nyomán kialakult egyedi, helyi meg­oldások hosszú ideig jól funkcionáltak, ám a későbbiekre számos ­kezdetben sokáig nem látható - veszélyforrást is magukban hordoz­tak. A sajátos jászkun viszonyok, s a döntően helyi szempontú jászkun partikuláris szemléletmód nem csupán a helyi problémák országos szemszögű vizsgálatát tette lehetetlenné, hanem azt is, hogy ezeknek megoldásához - a vármegyékhez hasonlóan - más törvényhatóságok segítségét kérjék. Jellemző, hogy a Kerületek 1848­ig egyetlen átiratot sem küldtek a megyékhez, királyi városokhoz, vagy épp a Hajdú Kerülethez, célkitűzéseik összehangolása érdeké­ben. /Ilyen jellegű passzivitás természetesen a megyéknél is előfor­dult, de ezeknek a problémái mégsem voltak annyira egyediek, speciálisak, mint a Kerületeké./ Ez hosszabb távon a politikai elszi­getelődés veszélyét is magában hordozta, noha ennek kialakulásá­ban egyéb okok - az önálló, saját név és pecsét alatt történő levelezés hiánya, a nádori főkapitányok túlságosan széles jogköre - is hozzá­járultak. Az uralkodóházzal és a nádorral való kapcsolattartás szo­rossága, a jó viszony feltétlen fenntartására való törekvés, és a Kerü­leteket nem érintő kérdések másodlagos kezelése ugyancsak ezt az elszigetelődési folyamatot erősítették tovább, ám a későbbiekben nem lehetett kizárni annak lehetőségét, hogy a kerületi és a kormány­érdekek tartósan ellentétbe is kerülhetnek egymással. Végezetül az első követi tiszt nádori főkapitányok általi tartós kisajátítása azzal a veszéllyel is fenyegetett, hogy ezek egyszer még a küldő törvényha­tóság szándékai ellenére, vagy egyenesen azok ellen, a követi utasí­tásokat megszegve lépnek fel az országgyűlésen. Jegyzetek 1. Szabó L., 1987.176. p. 2. Szabó L., 1981.137-140. p. - Bánkiné Molnár E., 1987.389-390. p. 3. Bánkiné Molnár E., 1987.389-390. p. 4. Mezó'si K., 1970.562. p. 5. Kelé J., 1904. 230-231. p. 68

Next

/
Thumbnails
Contents