Bagi Gábor: A Jászkun Kerület és a reformországgyűlések – Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 47. (1991)

rovást osztottak fel a települések között, s a rovásokra eső pénzösszeget szintén évente meghatározták. /18. táblázat/ A háziadó rendszerint a hadiadó felét-harmadát, a partikuláris háziadó pedig ez utóbbi harmadát-negyedét tette ki. A különböző szintű közmunkák rendszerint utak és gátak építésére, s más helyi, közcélú intézmények, épületek létrehozására irányultak. A XIX. század elejére általános jelenséggé vált, hogy az egyes települések jövedelmei jelentősen lecsökkentek. Ennek oka jórészt abban rejlett, hogy a helységek gazdálkodása alá tartozó határrészek jelentősen megfogytak,másrészt viszont a növekvő létszámú települések igazgatásának fejlesztése is törvényszerű költségnövekedéseket idézett elő. Ez ellen a városi háziadó bevezetésével védekeztek, s a különféle bérleti díjakat, taxákat is emelték. Növekedtek a közmunkák, s a közös használatú földek egyes haszonvételeit is pénzfizetéshez kötötték, vagy teljesen megszüntették. /így több helyen is felfüggesztették a 3 havi szabad bormérés jogát/

2 ' / Az intézkedések kiváltották a helyi lakosság ellenállását, ám csak részleges eredményeket hoztak. Időszakunkban általános jelenséggé vált az egyes települések eladósodása. 1836-ban a katasztrofális nagykunsági aszály idején Illéssy János kerületi kapitány kért a településeknek 60.000 forint azonnali segélyt/ ' az évtized végén pedig Halas 29.950, Kunszentmiklós 38.250, Lacháza 14.800 és Majsa 6.850 váltóforintos tartozása emelkedett ki a Kiskunságban.

(30) 1843-ban Kunszentmiklós 44.300 váltóforintos és Fényszaru 18.000 forintos adósságát említik/ ; 1848 elején pedig a Jász Kerületben Berény 18.775, Apáti 5.500, Kisér 4.000, Jákóhalma 3.712 és Fényszaru 4.000 forintnyi összeggel tartozott. ' A vizsgálatok szerint az eladósodás sok esetben a szakszerűtlen gazdálkodás és igazgatás következménye is volt. A terhek hosszabb távon kimutatható növekedése - a lakosság nyílt ellenállása mellett - az adófizetés alóli kibúvások számának gyarapodásához vezetett. Gvakorivá vált a katonai kvártélyozásra alkalmatlan, alacsony házak építése. ; 1822-ben Kunszentmiklőson kiderült, hogy a 420 helyi redemptus családból 180 kivonta magát a közterhek viselése alól. Közülük 22 a Kerületeken kívül lakván semmi terhet nem viselt, 40-en igavonó állatot "személyes szolgálat elkerülése végett" nem tartottak, 35 fő csak ökröt tartott, hogy hámos györgyön arra panaszkodtak, hogy 469 ház közül 236 lemondott az igavonó jószágokkal való gazdálkodásról, mivel így a közterhek 61