Bagi Gábor: A Jászkun Kerület és a reformországgyűlések – Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 47. (1991)

20.000 újoncból 544, tíz év múlva pedig 38.000-ből 719 esett a Jászkun Kerületre. Ezt sokáig a közösségek által fizetett redempcios summa, maid 1830-tól a férfinépesség arányában vetették ki a 25 településre. Az újoncállítás módja - az országostól eltérő módon - egészen 1848-ig a toborzás volt. A családosokat és az egykéket mindig kihagyták, s a kontingens nem redemptusokból történő kiállítására törekedtek, mivel azok insurgeálni is kötelesek voltak. A toborzást a korabeli források nem kevés eszményítéssel írták le."... a községi házak előtti téren fölüttetett a zászló, mellette elegendő bor, zene, az elöljárók buzdító beszédeket olvastak a fiatalsághoz"/

1 A "serkentő beszédek, s az ital ingyen osztása" azonban nem mindig teremtette elő a szükséges létszámot. 1841-ben oly kevés önkéntes volt, hogy a gyermekeiket féltő vagyonos kunszentmiklósiak fejenként 230 forintot ajánlottak fel a további jelentkezőknek. ' Végül a Kiskunságban még 13 rabot is besoroztak, mivel "jóknak és odavalóknak látszanak"/

1 ' /Közöttük volt az a lopásért elitélt Zámbó Mihály is, akinek családos létére történő - bár önként vállalt - beöltöztetése, a Pesti Hirlapot szerkesztő Kossuth Lajos fellépése nyomán, igen nagy botrányt kavart. / A toborzás különböző jellegű költségeit a közösségek viselték. ' 1841-ben Kunszentmiklós városa kérte a katonaállítás költségének az insurrekciós /közfelkelési/ pénztárból történő megtérítését. Ezt a kerületi közgyűlés végül azzal az indokkal utasította el, hogy mivel ebbe a kasszába csak a redemptus lakosok fizetnék, így a katonaállítás költségeit egyedül ők viselnék/ ' Az insurrekció, vagy insurgeálás /felkelés/ kötelezettsége Mária Terézia óta kizárólag a redemptus lakosokat terhelte/ ) Ezek alkalmanként 600-600 főt - illetve olykor ennek a létszámnak a többszörösét - állították fegyverbe, tehát nem személyes felkelésre voltak kötelezve. Az utolsó hadbahívásra 1809-ben került sor, amikor a nógrádi felkelő lovasezredhez egy 287 főből álló osztályt állított ki a Jászkun Kerület/ !) A győri csatával ugyan a nemesi felkelések korszaka végleg lezárult, ám egy esetleges új háború lehetőségét nem lehetett kizárni. 1848-ig az insurrekcióköteles redemptusok évente a redempcios forintonként 1 krajcárral számított - 5.000 forintot fizettek a költségek fedezésére létrehozott insurrekciós kasszába. A jászkunok kiváltságaik aránylag széles köre ellenére sem mentesültek a katonai beszállásolás, ellátás és fuvarozás nyomasztó terhei alól. Némi könnyítést csak a kerületi nemesek élveztek, akik - ha akarták - ezt a szolgáltatást pénzzel válthatták meg. ' A vizsgált időszakban a Jászkun Kerület a szállásoló katonaságból rendszerint 59