Bagi Gábor: A Jászkun Kerület és a reformországgyűlések – Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 47. (1991)

tiltó határozatai ellenére - belső határbeli tőkeföldjeiket eladták, ám a külső határbeli /pusztai/ tanyarészeik nélkül 3. Redemptus "lakosok"; A redempciós eljárás sajátosságai nyomán Félegyházán ismert réteg, itt a megváltási összeghez a marhaállomány után is vetettek ki bizonyos összeget, s 3 forintért kert nélküli házhelyeket is kiosztottak. A fizetőket nevezték redemptus lakosoknak a redemptus gazdákkal szemben. Félegyházán az a gyakorlat alakult ki, hogy a redemptus lakosok mindig részesültek a közösen hagyott földek haszonélvezetéből. III. Irredemptusok: Tágabb értelemben minden nem redemptust, míg - az általánosabban használt, pontosabb - szűkebb értelemben a lakosként honos, ám redemptus előjogokkal nem rendelkező személyeket magában foglaló jogi kategória, ide tartoztak az elszegényedett, s lesüllyedt redemptusok utódai, az 1745-ös irredemptusok leszármazottai, valamint az irredemptussá vált zsellérek, illetve az azonnal honosságot kapó beköltözők. Tőkefőlddel vagy egyáltalán nem rendelkeztek - /volt redemptusok/, vagy azok a helyileg váltott legalsó földmennyiség alatt voltak /beköltözők, régi irredemptusok/. Birtokolhattak házakat, beltelkeket, állatokat, olykor a közös földek rovására "osztott" földeket - kender, dinnye, kukorica, tők, szőlő stb. - is kaptak, ám a közösen használt földekből további részesedésük az új osztásokkor megszűnt, s azok haszonvételeiből is kiszorultak. A zsellérekkel szemben elővásárlási joguk volt, ám kocsma- és boltnyitásukat készpénzfizetéshez kötötték. Közügyekben való részvételüket mind több helyen korlátozták. IV. Zsellérek: A jászkun társadalom legalsó, polgárjoggal, honossággal nem bíró, ingó és ingatlan vagyonnal nem rendelkező, szolgai állapotú eleme. Jórészt az úrbéres vidékekről költöztek be, a nagyobb szabadság reményében, állandó megtelepedésüket azonban mindinkább gátolták, nehezítették. Rendszerint a tehetősebbek háztartásaiban éltek. Honosságot nemritkán csak másfél évtized után nyertek, ami után irredemptusá váltak. E jogi szempontú társadalmi tagolódás rendkívül ellentmondásos, bonyolult képet mutat. Az eltérő helyi szokásjogok, a statútumok és a kerületi határozatok kuszasága folytán a XIX. század elején már nemritkán áttekinthetetlen helyzetről panaszkodtak. A Jászkun Kerület közigazgatási szervei több alkalommal is a nádorhoz fordultak, hogy határozza meg a redemptusság kritériumait/ 4) A Jászkun Kerület sajátos, a helyi tagolódástól függetlenül létező, ám önálló társadalmi súllyal nem bíró eleme volt a nemesség. A 43