Bagi Gábor: A Jászkun Kerület és a reformországgyűlések – Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 47. (1991)

dött újjá, helységei a tipikus alföldi - nagy határral és népességgel rendelkező - cívisvárosok számos ismertetőjegyét hordozták. ^A Nagykun Kerülethez 1830-ban 6 mezőváros és 16 puszta tartozott. Legnépesebb települése a közel 12.000 lakosú Karcag volt, míg Kunhegyes, Kunmadaras, Kisújszállás, Túrkeve és Kunszentmárton átlagosan 6.000-8.000 főnyi népességgel rendelkezett. Vallási szempontból a lakosság eléggé egységesnek tekinthető. A XVIII. század eleji jász kirajzás nyomán újjátelepült, katolikus Kunszentmártontól eltekintve minden település református volt. A Nagykunság talajviszonyai a néhol már jelentkező szikesedés ellenére általában kedvezőek voltak, a Tisza és a Körös nagy áradásai azonban a határ jelentős részét évenként elborították. Az árvizek pusztításai a Nagykun Kerületben már a XVIII. század második felétől felvetették a helyi vízszabályozások igényét. A korán meginduló munkálatoknak kétségtelenül jelentős eredményei voltak, ám igazán számottevő I változás csak a Tisza szabályozása nyomán következett be a XIX. század második felétől. ' A Duna-Tisza közének középső harmadában fekvő, s mintegy 400.000 kat. hold kiterjedésű Kiskun Kerület Pest-Pilis-Solt, Heves és Külső-Szolnok, valamint Csongrád és Bács vármegyék által közrezárt két nagyobb és három kisebb területből állt. 'Az itteni településszerkezet regenerálódása mutatja a legnagyobb aránytalanságokat. Egyes települések kisebb időszakoktól eltekintve már a XVII. századtól folyamatosan lakottak, míg mások csak a XVIII. század közepére szerveződtek újjá.

( ' Jellemző, hogy a kerületi székhely Félegyháza, valamint Majsa csak 1742/1743 táján alakult ismét önálló közösséggé. ' Újranépesítésében különösen a jász telepesek játszottak nagy szerepet. ' 1830-ban 5 mezővárosát, 3 faluját, s több mint 30 pusztáját, pusztarészét említik. A területi széttagoltság miatt a XIX. században már Alsó- és Felső-Kiskunságot különítettek el. Az elsőn a déli részt értették, melyhez Félegyháza és Halas mezővárosok, valamint Majsa és Dorozsma községek - 1836-tól, illetve 1839-től mezővárosok - tartoztak. Az utóbbihoz Fülöpszállás, Szabadszállás, és Kunszentmiklós mezővárosokat, valamint a Duna partján fekvő, 1839-től ugyancsak mezővárosi kiváltságokkal rendelkező Lacházát sorolták. A vizsgált időszak kezdetén Félegyháza 15.000, Halas 11.000, s részint Dorozsma 8.000 lakosával a nagy határú és népességű településekkel mutatott rokonságot, míg Majsa, Lacháza, Szabadszállás, Fülöpszálíás és Kunszentmiklős 3.000-6.000 fős népesséegei, s inkább közepesnek mondható határterülettel rendelkezett. * 20