Bagi Gábor: A Jászkun Kerület és a reformországgyűlések – Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 47. (1991)
Szóvátették, hogy a fennálló rendszer nem ösztönzi a tisztviselőket az önképzésre, s így elzáródik az út a valódi tehetségek előtt. Szerencsétlen megoldásnak tartották azt is, hogy egy hivatali előrelépést követően az alsóbb hivatalokban is mindenki előre lép egy helyet, s így gyakran csak jó egy év múltával töltik be újra a helyeket. Az új országgyűlés meghirdetése 1847 október elején vált ismertté, a követválasztás és a követi utasítások kidolgozására pedig az október 14-i közgyűlésen került sor. Szluha itt a renitenskedő Berénnyel szemben is fellépett, mivel az a királyi meghívólevél megérkezése előtt kísérletét tett követek választására, s a követi utasítások kidolgozására, illetve - gyaníthatóan - a közösségek javaslatainak egységesítésére. A "rend elleni", s "botrányt okozó" tett megtorlásául elrendelték, hogy Vágó jász kapitány semmisítse meg a kérdéses határozatokat. 0 iy A törvényhatóság első követévé természetszerűen újra csak Szluha Imre nádori főkapitányt választották meg, aki ismételten csak főkapitányi jogkörének megtartásával fogadta el a tisztséget. A megválasztását a Kerületek politikai erőviszonyai mellett az a tény is indokolta, hogy a József főherceg halála miatt esedékes nádorválasztásra mindenképpen jelentős személyt kellett delegálni. Szluha követtársa Kenéz Mihály főszámvevő lett. ) Kenéz Mihály (1795 körül - 1864. febr. 10.) tehetős túrkevei redemptus család sarja volt, ki hosszú tisztviselői múlt után lett a törvényhatóság második követe. A liberális Kálmán Sándorral és a politikailag inkább semleges Vágó Ignáccal szemben Kenéz egyértelműen konzervatív párti személyként jellemezhető, csakúgy mint Szluha. Életéről keveset tudunk, ám az ismeretes, hogy a szabadságharc bukása után a Jászkun Kerület császári politikai biztosaként tevékenykedett, túrkevei székhellyel. A követi utasítást "az idő megnyerése végett" elnökileg kirendelt választmány készítette el, az egyes közösségek véleményének kikérése nélkül. Sajnos maga az utasítás nem maradt fenn, s így csak pár pontjára tudunk következtetni. Szerepelt benne a Kerületek berendezésének elősegítése (feltehetően a privilégiumoknak megfelelően, s az 1843-ashoz hasonló általános megfogalmazásban), valamint mielőbbi törvénybe iktatása, a Kerületek országgyűlési szavazatának a belrendezéstől független biztosítása, továbbá István főherceg nádorrá választása. A berényi eset nyomán nyilvánvaló, hogy a közösségek esetleg felvetett radikálisabb elképzelései kimaradtak az utasításból. 188