Bagi Gábor: A Jászkun Kerület és a reformországgyűlések – Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 47. (1991)

Az 1845. évi |ászkun centenárium A Kerületekből érkező hírek 1844. végére országos felháborodást váltottak ki. Még a konzervatív erők számára is nyilvánvaló volt, hogy a helyi problémák rendkívül súlyosak, s hogy Szluha a kerületi mozgalmak drasztikus elfojtásával még tovább mélyítette az ellentéteket. Csak bonyolította a helyzetet, hogy közelgett a jászkun redempció száz éves jubileuma, melynek ünnepségei nem csupán a Kerületek, hanem - közvetve - a Jászkunság felett főhatalmat gyakorló nádor, az ötven éves jubileuma előtt álló József főherceg dicsőségét is kellett hogy hirdessék. A jászkun redempció évszázados jubileuma nem ünnepi hangulatban találta a kerületi lakosokat. Az országgyűlés idő előtti befejezése, s a kerületi bérrendezés érdekében beadott petíció készítőivel kapcsolatos eljárás mind a Jászkun Kerületben, mind országosan komoly visszhangot váltott ki. A koordináció elmaradása sokak szemében utólagosan igazolta a felírás jogosságát, indokoltságát. Az országos lapok mind gyakrabban írtak a kerületi viszonyokról, s a Jászkun Kerület a "legszabadabb" törvényhatóság helyett egyre inkább a "legkorruptabb" igazgatási egységgé vált a liberális közvélemény szemében. A helyzetet jól példázza az a vita, ami a "Jelenkor" és a "Pesti Hirlap" két jászkunsági cikkírója között zajlott le 1845 elején. A "Jelenkor" 20. számában megjelent levél szerzője a kerületi mozgalmat elitélve a résztvevők szigorú megbüntetése mellett agitált, s nem titkolta "azon örömét sem, hogy végül a coordinatio nem sikerült", igyekezett a jászkun privilégiumok értelmezésével a helyi rendszer demokratikus jellegét igazolni, ám - paradox módon - a hibák meglétét is elismerte, sőt azok orvoslását is mielőbb szükségesnek tartotta. A megoldást egy nádorhoz írott kérelemben látta, ki a "százados örömünnepre" jelezte látogatását. A "Pesti Hirlap" válasza már csak azért is figyelmet érdemel, mert a cikkíró jól látta a jászkun viszonyok száz éves fejlődését. "... egy századdal ez előtt szabadabb szellemű intézményről álmodni sem lehetett, mert midőn még csaknem egész Európa a hűbéri rendszer nyomasztó járma alatt nyögött, a jászkun institutiók már ekkor a községi és kerületi tisztviselőknek a nép általi választását, a polgári jogegyenlőséget megállapították. De fájdalom, ezen jogok mindinkább csonkíttattak,... holott gyarapodni kellett volna ... Ön cikkíró úr sajnálva említi, hogy a petíció zavart szült azon nép között, 183