Bagi Gábor: A Jászkun Kerület és a reformországgyűlések – Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 47. (1991)

köttetve tulajdonának ... el adásától... s hogy csak helybelinek adhattya el földjét, sokkal olcsóbb áron válik meg örökségétől..." Az ősiség módosítását pártolók közül Karcag az örökösödéssel kapcsolatban a lányok "váltott javakból váltott áron, a szerzett javakból pedig ... folyó áron" történő kielégítését javasolta, valamint a kerületi fekvő javak "hazafiusított keresztyén" személyek általi birhatását. Kisújszálláson az új javaslat az ősiség eltörlését kívánó reformerek, valamint a redemptus előjogokban részesülők további szűkítésére törekvő tehetős redemptusok közötti kompromisszumokat tükrözte. Ebben a beköltözést az "illetékes megyei elöljáróságtól" szerzendő magaviseleti igazoláshoz, valamint honosítási taxához kívánták kötni. A beköltözöttek csak ezt követően váltak "született szabad polgárrá", utódaiknak azonban újra fizetni kellett volna a honosításért. (A "született szabad polgár" formulával a terv azokat kívánta jelölni, akiknek ősei a földváltáskor tőkeföldet szereztek, s ebből még legalább 1 redempciós forintnyit megőriztek.) Az örökösödésre el kívánták különíteni az 1745-től bírt "ősi", és a későbbi, "szerzett" javakat. Az "ősi" javak öröklésére nézve a privilégiumok érvényességét meg akarták hagyni, míg a végrendelkezési szabadság és a lányok egyenlő örökösödése csak a "szerzett" javakra lett volna érvényes. Emellett fenn kívánták tartani a redemptusoknak az idegenekkel és az irredemptusokkal szembeni elővásárlási jogát is. Az ősiség fenntartása mellett szavazó Kunszentmárton állásfoglalása sajnos nem maradt meg. Az ismertetett vélemények alapján 1844. február 12-én adtak utasítást a kerületi követeknek az ősiséggel kapcsolatban. A Jászkun Kerület esetében az ősiség további fenntartását - illetve bizonyos változtatását" - szabták meg feladatul, míg "nemesi birtokra nézve... némi módosítása" mellett határoztak. ' Az elmondottakból látható, hogy a kerületi közösségek zöme még 1843-ban sem kívánta az ősiség helyi felszámolását. A legkonzervatívabb terület egyértelműen a Jászság volt, az átalakulás tekintetében legnyitottabb pedig a Nagykunság. Ugyanakkor az is feltűnő, hogy az ősiség kérdését jobbára csak a jászkun örökösödés kérdéskörére korlátozták, illetve néhány helyen még az idegenek befogadására. Jórészt elsikkadt viszont a redemptusok és az irredemptusok között fennálló különböző elővételi jogok megszüntetésének problémája, ami a Jászkun Kerületben a szabad birtokforgalom legfőbb gátja volt. Ennek megszüntetését konkrét formában csak Túrkeve vetette fel. Noha 1843/1844-ben a jászkun közösségek zömmel az ősiség meg171