Bagi Gábor: A Jászkun Kerület és a reformországgyűlések – Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 47. (1991)

a szepesi városok munkálataitól. Ugyanakkor féltették a jászkun privilégiumokat, s mint kiderült jogosan. Az eredetileg a szabad királyi városok rendezésére létrehozott országos választmány e három tervezetet 1844 februárjára készítette el, s azok valóban sok vonásban hasonlítottak egymásra. A jászkun munkálatnak már a bevezetője is nagy felzúdulást okozott. Ebben ugyanis kimondták, hogy a "Jász-Kun kerületek belszerkezete és országgyűlési szavazati joga a jövőben egyedül e törvényen alapszik,... s minden elébbi ezzel ellenkező törvény, rendelet, vagy határozat eltöröltetik". (Ez gyakorlatilag a privilegiális elvek teljes elvetését jelentette.) A Kerületek feletti felügyelet a Helytartótanács kezébe kerül, s a kizárólagos nádori főhatóság így megszűnik. A választójogosultságot csak konkrét vagyoni határ nélküli helyi birtokhoz kötötték, az iparosok, kereskedők, diplomával rendelkezők esetében pedig kerületi ingatlan javak birtoklásához. Élénk ellenkezést váltott ki sokakban, hogy kimondták a Kerületekbe való beköltözés szabadságát, s a tanácsok honosítási jogának a megszüntetését. Az ingatlan javak elidegenítésének teljes szabadsága a privilégiumok elővásárlási és elsőbbségi jogait szüntette meg. A tervezet szerint a legfőbb végrehajtó hatalom továbbra is a nádori főkapitányt illette, akit titkosan megválasztott 3 fő közül a nádor - mint a Helytartótanács elnöke - nevez ki. A lakosok 50 fő után választottak helyi képviselőt, kiktől 6 évi helybenlakást és írni-olvasni tudást követeltek meg. A helyi képviselőket 6, a községi elöljárókat 3 évre választotta a helyi népgyűlés, s ebben a diplomás izraeliták is közreműködhettek. A kerületi tisztikart a kerületi tisztviselők választották, míg a táblabírói tisztséget megszüntették. Az országgyűlési képviselőség feltételeként keresztény vallást és a vagyoni önállást szabták meg, s a kerületi tisztségek közül is csak azokat kötötték vagyonhoz, akik anyagi javakat kezeltek, s így elszámolási kötelezettségük volt. Ugyanakkor az idegen birtokosok helyi hivatalviselését is engedélyezték/ ' A két javaslat összevetéséből jól látható, hogy az országos hoszszabb távon a polgári átalakulás igényeinek sokkal jobban megfelelt, mint a jászkunsági. Országos, sőt európai szempontból vizsgálta a kérdést, s így hiányoztak belőle azok a konkrét társadalmi és jogi állapotokból fakadó kötöttségek, hagyományok, melyek a helybeliek partikuláris szemléletét, mentalitását meghatározták. Ez az előny azonban végső soron hátránnyá vált, mivel a helyi liberális erők zöme számára sem tette teljes mértékben elfogadhatóvá az országos 166