Bagi Gábor: A Jászkun Kerület és a reformországgyűlések – Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 47. (1991)

biztosítani nem tudta - az eredeti vételárért eladta a Jászkun Kerületet a Pesti Invalidusok Házának. Az új birtokos földesúri joghatósága csaknem másfél évtizedig tartott. Végül Mária Terézia 1745. május 6-án Bécsben kiadott oklevele engedélyezte a jászkunok számára a megváltakozást, vagy redempciót. Ennek értelmében a lakosok kötelezték magukat az eladatás összegének, valamint a Jászkun Kerületben végzett építkezések és javítások értékének megtérítésére, vállalták 1.000 lovas katona kiállítását és felszerelését, a nádori cenzus évenkénti pontos fizetését, nemesi felkelés esetén pedig további 1.000 lovas kiállítását. Cserében visszakapták kiváltságaikat, megszűnt földesúri alávetettségük, s az ország személyileg szabad lakosai lettek. A redempció azonban nem csupán a jászkun kiváltságok visszaszerzése, hanem a társadalom fejlődése szempontjából is meghatározó jelentőségű esemény volt. A korábban egységes jászkun parasztság 1745-ben végleg két részre szakadt, kialakult egy megváltakozásban részt vett redemptus vagy redemptor, valamint egy abból kimaradt irredemptus vagy irredemptor réteg. A megváltott földekből, s a visszaszerzett jogokból való részesülés több mint egy évszázadon át a redempciós összeghez való hozzájárulás mértéke alapján történt.

(13) A redempciót követő jászkun szabadparaszti fejlődés részletes jellemzésével mindmáig adós a magyar történettudomány. Kétségtelen, s általánosan elismert tény, hogy 1745-től a polgári fejlődés számos részeleme létezett a Jászkun Kerületben, ám polgári viszonyok kialakulásáról ennek ellenére mégsem beszélhetünk. A redempció elkerülhetetlenül azzal járt, hogy a feudális környezetben a megváltott földre a jászkun parasztság tehetősebb rétege feudális jellegű előjogokat szerzett, melyek nem a társadalom demokratizálódása, hanem annak fokozatos - jogi jellegű - tagozódása irányába hatottak. Ez volt a jászkun szabadparaszti fejlődés legfőbb visszahúzó ereje, melynek hatása még akkor is számottevő, ha figyelembe vesszük, hogy a Jászság és a két Kunság - feudális jellegű személyi függést nem ismerő - lakosságának életmódja, gazdálkodása, közösségi szervezete a környező úrbéres területekénél több vonatkozásban fejlettebb volt, s országos összehasonlításban is sok tekintetben a jövő fejlődősének irányába mutatott. A jász és kun nép ugyan fajilag meghalt a török időkben, ám az ősi privilégiumok jogelveinek hatására a terület sok helyről jött, s eltérő hagyományokkal rendelkező lakossága rendkívül gyorsan ötvöződött össze egy új "Jászkun Nemzetté". ' A redempciót követő évti13