Bagi Gábor: A Jászkun Kerület és a reformországgyűlések – Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 47. (1991)

Fejér megyében 1836. november 3-4-én lezajlott alispánválasztáson alulmaradt a két Madarász által vezetett reformer nemesség küldőt­teivel szemben. ; Ezt a balsikert követte a nádor által november 24-i keltezéssel aláírt főkapitányi kinevezés, melyben nyilvánvalóan Czi­ráky gróf közbenjárása, s a nádorral való szorosabb kapcsolata is közrejátszott. ' "Országszerte meghallatszott a gúnynak és elkese­redésnek azon moraja - írta később emlékirataiban a kinevezéssel kapcsolatban Madarász József - mely kitört a keblek mélyéről, hogy azért tehát, mert a megye közönsége éreztetni kívánta vele azt, hogy nemzete érdekei ellen a kormány szolgálatába szegődött, a kormány megjutalmazza buzdításul az érdek embereinek: jertek osztozni a konczokon - nemzetetek önérdekének árán". l ' A hatalmas termete miatt konzervatív körökben is csak "öreg béres"-ként emlegetett Szluha főkapitányi kinevezését követően a felsőbb elvárásoknak a legmesszebbmenőkig eleget tett, sőt túl is teljesítette azokat. Hivatalos megbízatásának több mint egy évtizede önálló, több szempontból is jól elkülönülő időszak a Jászkun Kerület történetében. Amíg Somogyi nem avatkozott a helyi önkormányza­ti-igazgatási szervek működésébe, sőt az országgyűlési követi tiszt rendszeres visszautasításával még erősítette is azt, addig Szluha alárendeltjeitől vak engedelmességet követelt, s minden reform­elképzelés ellen következetesen fellépett. Törekvéseiben hű szövet­ségese lett a tisztviselői kar zöme, mely privilégiumellenes előjogait féltette a mind gyakoribb helyi mozgalmaktól. Főkapitányi tényke­désének utolsó éveire nem csupán saját nevét tette hírhedtté, hanem törvényhatóságáét is. Népszerűtlenségét mutatja, hogy az 1848-as márciusi események nyomán a jászkun közösségek követelései kö­zött mindig kiemelt helyen szerepelt "Szluha Imre főkapitánynak, mint a haza számára felvirult szabadság s alkotmányosság nyílt ellenének főkapitányi állásáról" történő elmozdítása. Sokat sejtet róla Vachot Imre ekkori jellemzése is: "Az általa elnyomott és megsarczolt jászok és kunok volt satrapája, basáskodó úr, és legalázatosabb szolga egy személyben, műveletlen, nyers ember. Örök gyalázatjára válik a bukott kormánynak, hogy a derék jász-kún népet illy kozák hetmanokkal igyekezett megigéz­ni.««") Jegyzetek 1. SZML Jk. Ker. kgy. jkv. 1836. jún. 20.1108-1110. szám. 2. Uo. 1836. febr. 23. 489. szám. 121

Next

/
Thumbnails
Contents