Bagi Gábor: A Jászkun Kerület és a reformországgyűlések – Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 47. (1991)

A Jászkunság hazánk sajátos történeti f ejlődésű tájegysége, mely a XVII-XVÍIL századtól egészen 1876-ig Jászkun Kerület néven egységes, önálló törvényhatóságot alkotott. A "jászkun" elnevezés két Magyarország területére beköltözött, etnikumában, életmódjában és kultúrájában eltérő néptöredék, a "jász" és a "kun" nevét őrizte meg, kiknek több évszázadon keresztül egymástól is függetlenül létező, feudális jellegű autonómiával bíró szállásbirtokai fejlődtek tovább szervezettebb, jobban funkcionáló közigazgatási egységekké. A török eredetű nomád-nagyállattartó kunok végérvényesen 1246 táján, IV. Béla telepítő politikájának eredményeként kerültek Magyarország területére, ahol főként a Tiszántúl, a Temesköz, valamint a Duna-Tisza köze elnéptelenedett tájait szállták meg. Beköltözésük, megtelepedésük, gazdasági és társadalmi helyzetük, jogi viszonyaik alakulása írott források és régészeti emlékek alapján jól nyomon követhető, ellentétben az iráni eredetű, a régi alánokkal és a mai kaukázusi oszétokkal rokon, aránylag fejlett földművelő kultúrával is rendelkező jászokkal, kik 1318-tól már mint betelepült népelem tűnnek fel az oklevelekben. Bejövetelük körülményei egyértelműen máig sem tisztázottak. A leginkább elfogadott nézet szerint a jászok a kunoknak alávetett katonai segédnépként, azokkal együtt kerültek a Kárpát-medencébe, s telepedtek meg a Zagy va-Tama-Ágói-patak vidékén/ Ugyanakkor a Jászság területére vonatkozó csekély számú Árpád-kori oklevél és régészeti lelet alapján az sem kizárt, hogy a jászok tömegesen csak a XIV. század közepétől szállták meg későbbi szállásterületüket, ahová az ország más tájairól, esetleg a Magyar Királyság határain tűiről érkeztek. A bomló nemzetiségi-törzsi szervezetben élő jászok és kunok privilegizált, katonáskodó népelemként telepedtek meg Magyarországon. Kiváltságaikat királyaink a későbbiekben is számos alkalommal megerősítették, s részben újakkal bővítették. A jászok és kunok, valamint az általuk megszállt területek az egész fe magyar koronához tartozó birtokok és népelemek közé számítottak. Egyedüli földesuruk a korona, illetve a mindenkori uralkodó volt, aki jogait a nádor személyén keresztül gyakorolta. A nádornak járó cenzuson kívül a jászok és kunok magánföldesűri járadékot nem fizettek, 1328-ban pedig még az egyházi tized alól is felmentést kaptak. Cserében viszont mindkét népelem tagjai a királyi zászlók alatt voltak kötelesek katonáskodni háború esetén. A XIV. század közepétől a lassú megtelepedés, valamint a fejlettebb környezet kölcsönhatása nyomán felgyorsult a társadalom át9