Szabó László: Néprajzi tanulmányok – Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 46. (1989)

A paraszti munkaeszközök esztétikája

alkot egységet. Bármely oldalról állunk is gépünkkel oda, a kompozíció tökéletes, mert az eszköz és az ember viszonya is- az.' Sőt művészi téma a kaszálás ritmusa is: a szerszám és az ember; az ember és a munka; a munkát végző emberek egymáshoz mért viszonya; a ritmusban való feloldódás. A szép és a jó összefonódása, tökéletes egysége. A jó szerszám legfőbb ismérve, hogy minden ízében a munkafolyamatot szolgálja. Nincsen felesleges, a munkafolyamat szempontjából haszontalan része, azt akadályozó pedig egyáltalán. A munkaeszköz szerkezete, felépítése, stabilitása, hatásossága, jósága a tökéletes munkafolyamatban, s az eredményeként létrejött szép és jó munkában, produktumban mérettetik meg. A munkaeszköz tökéletességének, azaz szépségének és jóságának tükrözője maga a munkafolyamat. - A munka vidékenként, s évszázadok során létrejött technikájához, mozdulataihoz keË a szerszámnak igazodnia, s itt e folyamatban, s a folyamat eredményében válik el minősége. Mértéke emberi mérték, a munkavégző ember önmaga, aM saját léptékéhez igazítja szerszámnyél vastagságát, a kapa hajlásszögét, nyélhosszát, súlyát. S több ember együttdolgozása esetén az egyes emberi léptékeknek úgy kell azonosaknak lennie, hogy az eltérő erejű és képességű emberek számára azonos ritmust, tempót biztosítson. Elképzelhető hát mi mindent rejt magában egy-egy munkaeszköz; mennyi megfigyelést, tapasztalatot, kudarcot; hány felesleges elemet kellett eldobni, hány apróbb módosítást végrehajtani, amíg a tökély létrejött; amíg az ember, a munka, s a munkát végző emberek mozgása összehangolódott. S mily tökéletes lehet az a forma, amely a munkafolyamatban, együttdolgozásban képes eltérő egyéneket egy ritmusra fogni. Láttunk-e már hentes mestert kést fenni, rövid karajt egyenletes csapásokkal bárdolni, egy disznó sonkáját két vágással az ízületig kikanyarítani? Nem azonosak-e ezek a mozdulatok Szatmár megyétől Vas megyéig? — Ezeket tanították, ezeket oktatták, s azonos szerszámok azonos munkafolyamatokat igényeltek. A szerszám és az ember mozgása azonos célú folyamatban azonos. Annyira leszűrt, annyira célszerűsített, hogy mindenütt egyforma. De már másképpen mozog a jászsági kaszás, mint a tiszazugi, s megint eltér némileg ettől a Vas megyei. A Jászságban egy kocsú kaszát használnak, míg a Tiszazugban kétkocsút, s fűkaszálásnál a kisebbik kocsnál (mankó, szarv) fogják, hogy ne kelljen akkorát hajolni hozzá, mégis laposan feküdjék. Vas megyében — éppen mert emelkedőn, hegyoldalakban is kaszálnak — hosszú kocsú szerszámot használnak, s igazodnak ritmusban, meghajlásban az emelkedőhöz. A jászsági ember a 279