Szabó László: Néprajzi tanulmányok – Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 46. (1989)

Az Alföld népi kultúráját alakító újkori tendenciák

Az eléggé elnéptelenedett Nagykunságban az élet csak lassan szerveződött meg; a Kiskunság megfogyatkozott lakossága is csak nehezen állíthatta helyre gazdaságát, s bizonyos területekre Szeged és a Jászság tartott itt bérleti igényt, s tudta hasznosítani. Ugyanekkor a Jászság népe, e viszonylagosan sűrűn lakott terület, már megkezdte a légüres térben való előrenyomulását, telepeseket küldött a Kis- és Nagykunságba, s nem is futó szegényeket, hanem vagyonosabb, nagyobb lehetőségeket kereső és találó családokat. Kiskundorozsmát, Szeged szomszédságában jászok szállják meg 1719-ben, Gyomára ugyanekkor jászkisériek telepednek, Kunszentmárton és Mesterszállás területén 1717—19 között telepednek a jászapátiak és a jászalsószentgyörgyiek. Kiskunmajsát 1743-ban több jászsági községből szállják meg az első kitelepülök, a következő évben pedig Jászfényszaru bocsát ki alapítókat Kiskunfélegyházára, majd Jászkisér és Apáti Kunhegyesre, Jászdózsa a Nyírségbe küld honfoglalókat. De nemcsak a falvak megszállásában, hanem a bérelt területek gyér szállásokkal való benépesítésében is jeleskednek s így kerül sorra Lajos, Mizse, Bene, Kerekegyháza, Szentlászló, Kocsér, majd Kara később, a redempciókor 1745-ben a jászok birtokába. Az így megszerzett pusztákat aztán fokozatosan népesítik be, s a XIX. század végéig számos új községet alapítanak, miközben a saját határaikat tanyásítják és a környék jobbágyi területű falvaiban birtokokat szereznek, (mint Tarnaörs, Adács, Tarnaerk, Zaránk, Visonta, Hevesivány, Pusztafogacs). Az Alföld jó darabjának így a Jászság volt a benépesítője, s alapvetően befolyásolta a Kiskunság és a Nagykunság egy részének (délen) a kulturális indulását, további sorsát. Jól tudjuk, hogy az ide kirajzottak között nem mindenki eredeti jászsági lakos, csupán a Jászságba Felvidékről, a Tiszatájról beköltözött, s ott ideig-óráig élt népesség. De mindez nem változtat a lényegen. Hasonló módon volt kibocsátója és közvetítő állomása az Alföld keleti részén Debrecen, s délen Szeged a környező községek, vidékek népének. E szilárd pontok spongyához hasonlóak, melyek beszívják, veszély esetén befogadják a menekülő lakosságot, megtartják, míg szükséges, majd a veszély múltával, alkalmas időben újra kibocsátják őket, s ezt a mozgást a vészhez, annak természetéhez igazodóan többször ismétlik. így volt ez a törők alatti háborúk során, s a Rákóczi-szabadságharc alatt is. A Jászság körül légüres tér keletkezett, lakossága megritkult, de az idegyűlt népesség a befogadó Jászságban megerősödve újra visszatalált eredeti lakhelyére. Ezért mondható el az, hogy Debrecen és Szeged mellett Jászberény a harmadik nagy város, mely az 24